Lap a felső szélen
Valamikor hajdanán, egy mára valószínűtlen korban és talán évben is, talán egy távoli univerzumban, 1954-ben jelent meg a Palócföld első száma, melyet a Hazafias Népfront Megyebizottsága, a TTIT Megyei szervezete és a Nógrád Megyei Tanács VB osztálya hívott életre, salgótarjáni székhelylyel. Az eltelt időszak során a lap – kultúrpolitikai döntések következtében (és nem a birodalmi osztagosok és a szakadárok Halálcsillagért való, univerzális küzdelmében…[sic!]) – számtalan változáson ment keresztül mind tartalmi, mind formai szempontból.
A 2010/5. lapszám borítólapján Földi Péter festménye látható (Asszony, létrával)
2008-ban, Mizser Attila főszerkesztésével megújult a lap: az elmúlt két és fél év során az új szerkesztőség arra törekedett, hogy az irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat szellemi műhelyként is funkcionáljon, a térség alkotói tevékenységét segítse, másfelől kitekintést nyújtson a magyar irodalom és irodalomtörténet, -elmélet legfrissebb törekvéseire, felvállalja a történelmi Nógrádban való jelenlétet, a kvázi „szlovákiai magyar irodalom” publikálását is. Ugyanakkor a kialakult kultuszt, a madáchi, mikszáthi hagyományok immár megkerülhetetlen voltát sem hagyta figyelmet kívül. Feltehetőleg ez a kondíció ott lappang a folyóirat jelenlegi szerkezetében: a rovatok – „kávéházi szegleten…” (vers); Próza és vidéke (próza); Kutatóterület (tanulmány, esszé); Találkozási pontok (interjú); Kép-tér (képzőművészet); Ami marad (recenzió) – már címükben is jelzik, hogy miképp próbálja a periodika bejárni, feltérképezni, mérni a történelem és a terep adta mindenkori koordinátákat.
Ebben a lapszámban a Palócföld szerzőinek munkáiból kínálunk szubjektív, de minden bizonnyal nem lapszélre szoruló válogatást.
A Palócföld szerkesztősége