2002/01
A 2010/6. számtól Várad folyóirat számai a www.varad.ro-n érhetőek el.

Indig Ottó

Várad

Várad a Hit. Az itt voltunk, itt vagyunk és itt leszünk meggyőződését tápláló és erősítő Hit.
Várad a Remény. Hogy méltó módon tudod ápolni az örökséget. Hogy méltó módon építesz a hagyományokra.
Várad az Otthonod. Ahol bármikor és bárhonnan hazatalálsz. Ahol tárt karokkal fogadják a szebbet, a jobbat, a holnapot akarót.
Várad az álmaid forrása. Szellemi múltjából inspirálódik képzeleted, jövőképedet alakítja, életérzésed meghatározója.
Várad a korszerű. A modern mindenkori keresője. A hétköznapi és a szürke itt peremvidékekre szorul. Várad ezért is a lehetőségek városa.
Várad maga az ezeréves történelem. Szent László városa. Itt Rogerius, Vitéz János és Pannonius emléke vigyáz kultúrát, magyar iskolát, irodalmat. Itt őshonos a kereszténység. Itt elfogadott az együttélés.
Várad magunk, sokunk szerelme. Rajongunk érte, zsörtölődünk vele. Felemel és megaláz. Biztat és elkedvetlenít. És szeret vagy sem: nem tudunk meglenni nélküle.
Várad a váram. Hit és remény gazdag forrása. Álmokat tápláló otthon. Tudatot formáló történelem. Életforma és életérzés meghatározója.
**
Várad irodalmi múltú város. Költők és múzsák születtek itt és leltek otthonra. Ősi scholái, diákszínjátszói, első nyomdái is híressé tették nevét. 1870-től virágzó újságírásának magas színvonalát mindig író-szerkesztők, költő-publicisták jelenléte határozta meg. Redakciói irodalmi műhelyek is voltak, Várad alkotóit kapcsolták az irodalom vérkeringésébe. A vers, a próza, a kritika és a művészetek a napilapok irodalmi mellékleteinek hasábjain éltek önálló életet.
A XIX. és XX. századi fejlődés azonban hamar szétfeszítette a meglévő kereteket.
A költő és a prózaíró saját fórumot remélt, politikától és gazdasági érdekektől független irodalmi lapra vágyott. Az erőtlen kezdeményezéseket azonban nem kísérte siker. A váradi publicisztikát 1900 és 1904 között elsőként forradalmasító Ady Endre is csak 1908-ban, A Holnapot szervező Juhász Gyula folyóirat-álmait támogatva hallathatta önálló irodalmi kiadványért szavát. Sonnenberg, a nyomdatulajdonos nem látott üzletet javaslatukban, de A Holnap két antológiáját (1908, 1909) mégis kiadta, s a hét holnapos irodalomtörténeti fejezetet nyitott a két versgyűjteménnyel. Velük és történetükkel korszak kezdődött és zárult. Példaképpé nőttek, magas mércét emeltek az utánuk jövő nemzedékek elé.
Majd Trianon fagyos szele Váradot is megérintette. A holnapos álmok azonban nem hunytak ki. Néhány Ady-rajongó fiatal: Zsolt Béla és Tabéry Géza megindították Várad első irodalmi lapjait – a Magyar Szó és a Tavasz 1919–20. évi küzdelmes helytállása, egy esztendős, olykor párhuzamos élete a tenni akarás és a kezdeményezés győzelmét is jelentette. Anyagi nehézségek és cenzúragondok miatt halkult el szavuk.
Majd ismét bátortalan próbálkozások, egy-két lapszámot megélő kezdeményezések kudarca jellemezte az elkövetkező évtizedeket. Két rendszerváltás (a bécsi döntés, majd a visszacsatolás utáni román kommunista diktatúra) sem hozott újat e tekintetben: a váradi alkotó magyar értelmiség nem tudott magának saját fórumot teremteni. Újabb változásnak kellett bekövetkeznie ahhoz, hogy kilencven év után (1990 februárjában) megszülessen az első váradi magyar irodalmi hetilap, a Kelet-Nyugat.
Ami nem sikerült a holnaposoknak, majd követőiknek, azt a kedvező történelmi pillanatban létrehozta a kortárs értelmiség maroknyi lelkes csapata, és ez az „irodalmi-művészeti-közéleti” hetilap megszakítás nélküli 22 hónapig (1991 novemberéig) élt a nagyváradi és a partiumi olvasó örömére. Az irodalmi hetilapot ekkor adminisztratív és gazdasági bajok késztették pillanatnyi elhallgatásra, de átszervezéseket követően, kiadóváltással, nyolc hónapos szünet után (1992 augusztusában) a lap III. évfolyama a régi formátumban ismét olvasó elé került. Ez az újrakezdés azonban tiszavirág-életűnek bizonyult. További összefogások és erőfeszítések után 1993 áprilisában a Kelet-Nyugat IV. évfolyama új alakban havi megjelenéssel került a régi olvasó elé. Az új főszerkesztő új koncepciói jellemezték a kiadványt, és a további anyagi nehézségek ellenére is 1994 végéig havi rendszerességgel került olvasó elé, majd a VI. évfolyamát (1995-től) ismét szerkesztő- és szerkesztőségváltással és szaporodó gondokkal élte Várad eddig egyetlen irodalmi fóruma. 1996 márciusáig tartott útja, a VII. Kelet-Nyugat-év már csonka maradt…
A Kelet-Nyugat történetét, értékelését talán majd megírja valaki, de egyik érdeme elvitathatatlan: Várad eddig egyetlen irodalmi fóruma volt, megszakításokkal tűzdelt hét esztendeje, újrakezdései jelezték, hogy olvasói igényeket szolgált, műhelyévé lett a város, a régió író-költőtársadalmának.
**
Volt egyszer egy Kelet-Nyugat, de lesz-e utóda, akár más néven, más elképzelésekkel küldetést vállaló újabb laptestvére? A létező űrt be kell tölteni! A gondolatot éltetők között e tekintetben nem voltak véleménykülönbségek – de az önszerveződés és az önerőből történő épülés sokáig tartott, váratott magára. Mindeddig.
2002 első hónapjai hoztak rég várt fordulatot. Lapot, folyóiratot vágyók akarata hozta meg gyümölcsét. Elhatározássá lett a szándék: Várad címmel, egyelőre kéthavi megjelenéssel, „irodalmi-művészeti-társadalmi-tudományos” folyóiratot adunk ki, A Holnap városához, a mai Váradhoz méltó kiadványt. Vállaljuk a megmérettetést. Leszünk a születő vers, a születő próza otthona. Kritikát, irodalomtörténetet közlünk. Értékeket mentünk, hagyományt ápolunk. Emlékezünk és emlékeztetünk. Történelem, társadalom, tudomány felé nyitunk. Felkaroljuk a művészeteket. Mindezt Várad kísérletező szellemiségét vállalva-folytatva, a rangos sajtóhagyományok igenlésével képzeljük el.
Szerepünket az eszmefrontok, a vélemények, a különbözőségek ütköztetésével is vállaljuk. Közös célunk, hogy városunk most életre kelt fóruma, a Várad mindenkori támogatója legyen az alkotónak, a gondolkodó embernek, a teljesebb és igazabb holnapot vágyó-váró polgárnak. Váradi arculattal, egyetemes művelődési elkötelezettséggel szolgáljon nemzeti és irodalmi tudatot. Értékek hordozója legyen.


A szerző további írásai


Vers
Barabás Zoltán: Via Oradea
Demkó Zsolt: várad
Demkó Zsolt: útban
Demkó Zsolt: buszmegálló
Demkó Zsolt: identitás
Dénes László: Karszt
Fábián Sándor: Lélek-röptetés
Ferenc Zsolt: mikor az utcán átment a kedves (egyéni változat)
Gittai István: Istenek ajándéka
Goron Sándor: Öntükör
Horváth Elemér: eső éjjel
Horváth Elemér: menestrál
Kinde Annamária: Humortalan, laza, magyar
Morvay László: A hintaló biztonsága
Nagyálmos Ildikó: Abrak
Nagyálmos Ildikó: Két-ség
Zudor János: Két fiktív kézirat
Próza
Balla D. Károly: Szembesülés (01–07)* Fragmentumok egy regényhiány környezetéből
György Attila: 33 csodálatos ember (regényrészlet)
Podmaniczky Szilárd: Háború
Szűcs László: Intelmek kereszttüzében
Varga Gábor: Epistolae ex tenebris
Törzsasztal
A váradiság mobilitás, alkalmazkodás, befogadás
Interjú
Aniszi Kálmán: Csak belső erőkre támaszkodva (Beke György a Partium életjeleiről)
Szűcs László: Szintézisek ideje a kortárs művészetekben - Beszélgetés Ujvárossy Lászlóval a Velencei Biennále ürügyén
Tanulmány
Pomogáts Béla: Ady Endre erdélyisége
Tudomány
Lovas István: Miért szeretem a szénatomot? (A neoliberalizmus tanulmányozására szánt modell)
Toró Tibor: A Tragédia eszmerendszerének tudományelméleti vonatkozásairól (Az ember tragédiája 2002. március 15-ei bemutatójára, az új Nemzeti Színház felavatása alkalmából)
Esszé
Balogh Brigitta: Kényszeredett öröklét avagy miért félünk attól, hogy az ember biotermék legyen?
Architektúra
Péter I. Zoltán: Vágó József váradi munkássága
Kritika
Balázs Imre József: A város vére
Boka László: A szerzői „én” misztikuma - Hatások és mellékhatások a freudi pszichoanalízis művészkoncepciója alapján
Indig Ottó: Váradykon – 2002

impresszumszerzői jogok