2003/06
A 2010/6. számtól Várad folyóirat számai a www.varad.ro-n érhetőek el.

Szűcs László

Az üzenetátadás mikéntjeiről

Miért kell izlandi költő verseit közölni a Váradban, kérdezte folyóiratunk egyik barátja, s miért kell a sokak számára a megérthetőség, a recepció határait át-átlépő képanyaggal illusztrálni a lapot? Érdeklődését azzal toldotta meg: Öregem, hát nincs elég szerző itt helyben, hogy új kézirataikkal ellássák a folyóiratot, s nincs annyi tárlat, hogy azok anyagaival töltsétek meg az oldalakat? Nos, hogy azonmód rögtönözve mit válaszoltam, azt aligha tudnám pontosan felidézni, valójában nem is lényeges, ám ehhez hasonló kérdések már a lapalapítás óta foglalkoztatják a szerkesztőket is, úgyhogy hacsak néhány mondat erejéig, mindezek megválaszolására nem hasztalan visszatérni.
Sorakoztassunk fel érveket a közzétett irodalmi anyagok térbeli, földrajzi, nyelvi, kulturális divergenciája, netán diverzitása – nem diverziója, nem disszonanciája, s nem is dilettantizmusa mellett, hiszen nem erről van szó. Ha visszagondolunk a szellemi elődnek méltán tekintett Kelet–Nyugat hetilap kilencvenes évek elején történt indulására, e többirányú nyitás iránti igény már akkor is egyértelmű volt, a korabeli kedvező fogadtatás egyik alapvető tényezője. S ha lehet azt mondani, a bezártság évtizedei után ez az elvárás, ez a lapcsinálási szándék akkor, abban a történelmi pillanatban nyilván a mainál is nagyobb intenzitású volt. Ma pedig érvként, netán időszerű közhelyként az európai egységesülés (lásd: integráció), avagy multikulturalitás igénye az, ami nem szorul különösebb magyarázatra. Annál inkább annak eldöntése, hogy miért lappang – generációktól függetlenül – a közlési vágy mindazokban, akik számára szellemi kifutópályaként ez a kéthavonta adódó megnyilvánulási lehetőség létrejött. Mert bizony, kedves olvasó, az irodalmi rovat szerkesztőit nem fenyegeti szűkebb pátriánk alkotói részéről a kézirat-dossziék túlárasztásának, vaskossá tételének veszélye. (Némi tiltás, csöppnyi diktatúra talán lendítene valamit a dolgokon, esetleg a kor szelleméhez hűen komolyabb és biztosabb honoráriumok.) Ugyanakkor nem alábecsülendő az a külső hatás, amely szemléletben, formában, gondolatban, nyelvi leleményben remélt befolyást gyakorol(hat) a Várad holdudvarára.
Ami kiadványunk képi világát illeti, abban azok a korszerű irányzatok, experimentumok, interdiszciplináris törekvések villannak fel, melyek a nyelvi, kulturális határokat átlépve világszerte polgárjogot nyertek, s hisszük, hogy megértésük, befogadásuk megfelelő közegéül szolgálhatunk, különösen akkor, ha e törekvésekkel a szöveganyagunk is kommunikálni képes.
Így festenek hát a bevezetőben említett kérdésekre adott válaszok, ha úgy tetszik, egy lehetséges koncepció elemeiként.


A szerző további írásai


Vers
Ady Endre: Most pedig elnémulunk
Domanits András László: Öltözöl
Domanits András László: Homokóra
Farkas Antal: Konstancai anziksz
Farkas Antal: Kis szerelmes vers
Follinus Anna: Üres éj
Follinus Anna: Két sor
Follinus Anna: Levegőt ugye adsz?
Follinus Anna: Párizsi anziksz
Halmosi Sándor: Júlia szépleány
Halmosi Sándor: Az öröm fájdalomküszöbén túl
Halmosi Sándor: Judit kisasszony
Halmosi Sándor: Gyümölcsoltó Boldogasszony
Magyari Barna: Rejtélyes szerkezet az ékezet
Magyari Barna: Groteszk röhej a sálam
Magyari Barna: A gyönyör gyolcsai
Magyari Barna: Pénz-pozitúra a torna
Morvay László: Soha rosszabb hajnalt…
Nina Södergren: Teremtés
Nina Södergren: Hozzád
Nina Södergren: A nap körül
Nina Södergren: Szivárvány
Serfőző Simon: Aki voltam
Serfőző Simon: Istenem!
Serfőző Simon: Mi után futok?
Serfőző Simon: Szegődöm
Serfőző Simon: Én megyek haza
Szászi Zoltán: Óvatosan
Szászi Zoltán: Így telik
Próza
Karcagi Magyar Margit: Az otthon
Karcagi Magyar Margit: Titkos kert
Lászlóffy Csaba: Nyitott szemmel
Murányi Sándor Olivér: A medvepásztor
Murányi Sándor Olivér: A jel
Paizs Tibor: Egy garabonciás Erdélyben - Honfoglalási Emléktúra
Sall László: Globál morál
Kultúra
Gittai István: Jó napot, Ady úr!
Lakatos Artúr Loránd: Bajcsy-Zsilinszky Endre: Mátyás király
Molnár Judit: Megint garabonciás, a kutyafáját!
Péter I. Zoltán: Feltárták a nagyváradi városháza falfestményeit
Szabó József (Ódzsa): Levél Glasgow-ból Frankfurtba
Ujvárossy László: A gondolat a meghatározó
Társadalom
Fábián Imre: Hogyan tanultam románul?
Kupán Árpád: Emlékezzünk régiekről - Egy méltatlanul elfeledett közéleti személyiség, dr. Várady Zsigmond emlékezete
Tudomány
Zétényi Zsigmond: Bolyai és Széchenyi szellemében – a magyar tudomány napja
Kritika
Czegő Zoltán: Tények szépirodalmi tolulása
Gittai István: Nem tudni, mi végre: rejtőzködő
Tavaszi Hajnal: Ady-mementó

impresszumszerzői jogok