2004/02
A 2010/6. számtól Várad folyóirat számai a www.varad.ro-n érhetőek el.

Gittai István

„Ki tudja, látlak-e még?”

A nyolcvanas évek közepe-vége táján rémisztő volt látni, tapasztalni, hogy egyre-másra kopnak, tünedeznek mellőlem barátaim, cimboráim. Ment, menekült a bűzös diktatúrából ki hová tudott, minél messzebbre. Az utánuk keletkezett űrt, az ő hiányukat másokkal betölteni lehetetlen volt, és azt én nem is akartam. Jövőkép nélkül és hittelenül szenvedtem hát, akár cirkuszi ketrecben a tigris.
A szabadságos idők végül is ránk virradtak.
Hívtak, hát mentem az anyaországba, fel a csobánkai dombra, a chicagói Szivárvány folyóirat szervezte írótáborba, ahova a szélrózsa minden irányából jöttek, összesereglettek a magyar írók. Voltunk vagy kétszázan a sátor alatt. Közöttük volt Morvay László is, aki rajzmappáját és versesfüzetét szorongatta, mutatta. Valakitől megtudta, hogy váradi vagyok. Megszólított, s bevallotta, hogy édesanyja révén félig vagy tán egészen váradi ő is. Szó szót, pohár poharat követett, majd meghívott soroksári műtermébe, én pedig őt Nagyváradra invitáltam. Néhány hét múlva odáig nőtt bizalma, barátsága irántam, hogy műterme kulcsát a kezembe nyomta, mondván, ha Budapestre jövök, legyen hol lehajtanom a fejemet. Másfél esztendő múlva ajándékot hozott Nagyváradra a felújított vártemplomba: a Mama-oltárt és a stációképeket, amelyeket Tempfli József megyés püspök szentelt fel az első Varadinum ünnepségek alkalmával 1992-ben.
Miként a barátságunk, úgy a Morvay-életmű is évről évre terebélyesedett. Megálmodja és kivitelezi a harkányi templomkertbe a Magyar Nemzet Stációit, majd szülőfalum, Tóti újonnan épült katolikus templomába szárnyas oltárt és stációképeket készít. Újabb nagy lélegzetvétel, és nekilát a Magyarok hét nyila című grandiózus tűzzománc térplasztikája elkészítésének, amelyet Ópusztaszeren a millecentenárium alkalmából avatnak fel 1996-ban. Azt követően a soroksári óvoda külső homlokzatára mesefigurákat, a hévízi polgármesteri hivatal főtéri külső falára pedig 24 négyzetméteres, Szent István királyt ábrázoló tűzzománc képet, a következő évben a vajdasági Szenttamásra kálváriaképeket, a nagyváradi evangélikus óvoda falára pedig mesevonatot készít tűzzománcból.
Miközben barátom alkotókedvét, energiáját csodáltam, aggódtam is érette, miatta. Lepergett róla az intő baráti szó, hogy lazítson a tempón. És jött a baj, amin a sebész szikéje, a temérdek gyógyszer, a hitvesi szeretet sem segíthetett.
Koporsója mögött a sok száz gyászoló között baktatva a Kerepesi temetőben Cselényi Béla kétsoros versét mormoltam magamban:
„Most, hogy meghaltál, / ki tudja, látlak-e még?”


A szerző további írásai


Vers
Barabás Zoltán: Az időről, mely mindenkit lever
Barabás Zoltán: A vérben hátrálok
Borsodi L. László: Éj, valahol
Borsodi L. László: Ami marad
Borsodi L. László: Aztán
Borsodi L. László: Búcsú
Hárs Ernő: Apránként épül a jó
Hárs Ernő: Azt bünteti
Kovács katáng Ferenc: Háttal a világnak
Léka Géza: Elég a hangod
Léka Géza: A bakfis
Léka Géza: Minden órán
Mezey Katalin: Ecce homo
Mezey Katalin: Uram, ha nem vezetnél
Mezey Katalin: Háttér
Tárnoky Botond: határtalanság
Tárnoky Botond: hűség
Tárnoky Botond: nem vagyok vers
Próza
Mitrucz Süvegi János: Nagyító alatt
Mitrucz Süvegi János: Gyorsfénykép
Mitrucz Süvegi János: Egyperces
Mitrucz Süvegi János: Bohócruhában
Mitrucz Süvegi János: Áldomás
Prózapályázat
Kocsis Csaba: Gyilkos-tető
Merényi Krisztián: Agresszió
Oláh József: Az öreg, avagy Ki tudja? Talán még tart a varázslat!
Simon István: A néma rádiós
Kultúra
Gittai István: Teniszpályányi városom
Indig Ottó: A Cinka Pannát elnyelte a város (Részlet a szerző hamarosan megjelenő kötetébõl)
Tüzes Bálint: „Ez jó mulatság, férfimunka volt” az Alpok lábánál
Művészet
A művészet halott, de az intermédia nem
Társadalom
Dr. Szőcs Károly: Requiem pro tempore - Rekviem az időért avagy: szavaink csak szaporodnak, időnk pedig közben egyre fogy
Kupán Árpád: Az erdélyi magyar szabadkőművesség története a két világháború közötti időktől napjainkig
Tudomány
Gábos Zoltán: Károly Ireneusz József, a kolozsvári tudományegyetem magántanára
Vizi E. Szilveszter: A magyar tudományosság szerepe az Európai Unióban
Kritika
F. Diósszilágyi Ibolya: Egy költő útja és önmaga megtalálása – Péter I. Zoltán: Ady Erdélyben című könyvéről
Gittai István: Mea Culpa
Kozma Dezső: Ady vonzásában
Sall László: Búcsú Mervel Ferenctől (1936, Vecsés – 2004,Västerås)
Visky István: Az üdvtörténet mint kasszasiker

impresszumszerzői jogok