2005/02
A 2010/6. számtól Várad folyóirat számai a www.varad.ro-n érhetőek el.

Szűcs László

Utókor

Olvasom, milyen nagyszerű dolog, hogy az utolsó pillanatban megengedték: Váradon felavathatják József Attila szobrát. Klassz. Rendes a hatóság, nem tagadta meg a dolgot. Hatott a meggyőzés. Pecsétes papírunk van arról, hogy ideiglenesen leleplezhető a szobor. Aztán majd megnézik, hogy tényleg rendben van-e a dolog. Netán rászólnak Attilára: ugyan vedd már ki a kezed a zsebedből, mégiscsak köztéren állsz. Ha nem is ott, ahová eredetileg szerettek volna állítani.
Szegény költőnk, gondolta volna, hogy százéves bronzfejjel román napilapoknak ad majd témát, sőt, parlamenti interpellációra is ihleti a hon egynémely atyját? Hogy ő lesz közel hetven évvel a halála után az ügyeletes soviniszta? Aligha. Ahogyan azt sem, hogy mindezt egy Trianon friss élményére reflektáló indulatos tinédzserkori zsengéjével éri el, amelyet életében sem válogatott be köteteibe, s amely később a kritikai kiadásokból is kimaradt, egyes szomszédos népek érzékenységére való tekintettel. Na most túl azon, hogy ama szomszédos népek a saját költőik esetében magasabbnak becsülték a mi érzékenységünk tűrésküszöbét – elég, ha csak a magyarbarátsággal és filoszemitizmussal aligha vádolható Eminescura gondolunk, bár szerb és szlovák példa is akad bőven –, a József Attila-féle Nem, nem, soha gyöngyszemként való említése és a centenáriumra kiadott, feledhető kiállítású válogatásban kötetnyitó versként való szerepeltetése éppoly nevetséges, mint a költő baloldaliságát úgy emlegetni, mint később helyrehozott bakit. Hál’ Istennek, gazdag az életmű, ki-ki talál benne kedvének és nézeteinek tetsző idéznivalót. Az a végleges engedély pedig csak-csak megszületik valahogy. Majd kijárják.
Amúgy ez az egész történet újfent illusztrálja, micsoda ordító különbség van a fesztív és a valóságos kultúratámogatás között. Mennyire a szobornak, a szerep(lés)nek, a szimbólumnak szólt ez a sok avatásos lózung, s nem annak az esendő embernek, a költőnek, a zseninek, akit életében nagyjából ugyanennyi megbecsülés ért, mint egy-egy ma közöttünk járkáló, védtelen, kiszolgáltatott, beteg költőt. Akit a lépcsőházba sem igen engednének be éjszakára meghúzódni, nemhogy az ünnepi fogadásra.
Őt, őket majd unokáink állítják fel talapzatokra, ha lesz egyáltalán egy-két emberöltőnyi idő múlva itt bárki is, aki magyar verset értsen, emlékművet állítson, idéznivalót szelektáljon.
A kései megbecsültség s az idővel torzuló kép immár megcsontosodó sajátosságunk. Változni ez a helyzet később sem fog, akkor ugyan miért is dohogok ellene?


A szerző további írásai


Centenárium
Bíró László: A világgal nem beszélek
Bíró László: Képeslap József Attilának
Bíró László: Kő helyett vaj hull
Bíró László: Néhány kártyalap
Dánielisz Endre: Ők szerették József Attilát
Fábián Sándor: A költészet napján (Versvillanás József Attila haláláról)
Gittai István: A centenárium apropóján
Gittai István: 1987. december 3.
Goron Sándor: mint gyöngyszem
Goron Sándor: mintha
József Attila: Tűz van!
József Attila: Medáliák 2.
József Attila: Háló
József Attila: Mint gyermek…
József Attila: Az a szép, régi asszony
József Attila: Reggeli fény
József Attila: Én nem tudom…
József Attila: Töredékek
Lipcsei Márta: „Felvettem egy rendszert”
Magyari Barna: Arc poétika
Magyari Barna: József Attila Öcsödön
Pomogáts Béla: József Attila szobránál Nagyváradon
Sall László: Bízza szennyesét József Attila mosógépre
Szilágyi Aladár: A Pokol utcai fogműves fia
Tavaszi Hajnal: József Attila-nekrológok a nagyváradi sajtóban (1937. december 7–9.)
Tüzes Bálint: És Szárszón
Tüzes Bálint: Fényváró
Zudor János: Küklopsz
Zudor János: Echinox
Vers
Fábián Sándor: Áhítat nyitott Kék Ajtóra
Fábián Sándor: …ki vénen ír
Fábián Sándor: Szalontai szomorú-vers
Fábián Sándor: Ólomdomb-omlás
Lászlóffy Csaba: A százhúsz éves Kosztolányi - A szegény bús férfi születésnapi nyavalygása
Lászlóffy Csaba: Ringató
Oláh András: csavargó
Oláh András: nekrológ
Oláh András: végtelen út
Tárnoky Botond: A vasarcú mén
Próza
Kocsis Csaba: Nemzetőrök (Részlet A legelső pandúr című készülő regényből)
Merényi Krisztián: Frank Wallense jegyzete
T. Ágoston László: A főnyeremény
Társadalom
Tüzes Bálint: Bicikli, komputer és óbor
Varga Gábor: Az Ararát üzenete
Kultúra
Mostis Gergő: Kulturális emlékezet, avagy a szitok természetéről
Péter I. Zoltán: A nagyváradi modern építészet kezdetei
Szűcs László: Fábián Imre halálára
Kritika
Tóth Gábor: Messiaen és a madarak

impresszumszerzői jogok