2005/04
A 2010/6. számtól Várad folyóirat számai a www.varad.ro-n érhetőek el.

Szűcs László

Sokféleségben a jó

Némi túlzással azt mondhatjuk, a Várad első színházi számát tartja kezében az olvasó, hiszen a laptest jelentős része ide sorolható anyagokat kínál. Igazából magával a színházzal kevésbé foglalkozunk, a hangsúly olyan új, illetve részben új formát kapott irodalmi alkotások közlésén van, melyek besorolása műfajilag színpadközeli, ám olvasmányként is teljes értékű.

Amúgy az időzítés nem véletlen, hiszen ezekben a napokban kezdődik – nem csak Váradon – a színházi szezon, az előadásokra kiéhezett néző szemelgeti a kínálatot, készül az emlékezetesnek ígérkező estékre.

Néhány mondat erejéig a szezonkezdő ősztől visszakanyarodnék a nyárra, amely igen érdekes szabadtéri produkciókkal lepte meg az érdeklődőket. A Varázshegy elnevezésű fiatal, alkalmi társulat Vakablak című előadása az Ady-középiskola belső udvarán joggal kapott a helyi sajtóban is elismerő kritikákat, hiszen tehetséggel, szakmai alázattal s nem kevesebb szakmai professzionalizmussal felvértezett csapat játszott előttünk, három estén át. Semmi rutinjáték, semmi erőltetettség, semmi középszer. Még a nézőtérként szolgáló alkalmi pódium kényelmetlenségét is feledtette a kabaréba csomagolt színház a színházban szituáció emberi konfliktusainak ábrázolása. Erre a hangra, erre a csapatra érdemes odafigyelni, szívesen viszontlátnám őket újabb produkciókban, odabent a kőszínházban is. Kedves illetékesek, tessék teret, lehetőséget adni nekik!

Volt egy másik érdekes estéje is a váradi nyárnak, ama bizonyos koncert, amit Európa kapujának vagy ablakának szenteltek, már nem emlékszem pontosan az ilyenkor kötelező apropóra. Részben megértem a fanyalgókat s részben azokat is, akik a kései órába nyúló rendezvény hangjától nem tudtak aludni. Ám azt sem hagyhatom szó nélkül, hogy ritka dolog sok ezer váradi, bihari magyart így egybegyűlve látni jó hangulatban, különösen a könnyen feledhető, műkedvelő színvonalú világsztárok, a Boney M után – akinek volt egy csöpp esze, az ő távozásukkor jött ki a stadionba – kissé megritkuló lelátókon volt érzékelhető a többségünk. S nem hagyható szó nélkül, hogy Demjén Ferenc, aki szinte teljes repertoárját előadta, kiváló zenész, igényes művész, s nem mellékesen nagyszerű muzsikusokkal együtt adta elő dalait.

Két váradi este, kétféle váradi este. Jó lenne, ha sokféleségtől gazdag őszre is visszatekinthetnénk majd. Mert a sokféleség jó, miként a sokféleségből is kiválasztani, megtalálni azt, ami nekünk tetsző, a mi igényünk szerint való.


A szerző további írásai


Vers
Duma-István András: Csángliából1 Bor dalecska2
Fábián Sándor: Imre Öcsém halálára (Szonett-hármas)
Fábián Sándor: Isa, isa…
Sántha Attila: A bihari bárdok
Dráma
Czirják Árpád: Pezsgő
Kocsis István: Van Gogh önarcképei (monodráma)
Török Miklós: Tulajdonost keresünk (komédia két részben)
Művészet
Szabó József (Ódzsa): Skóciában Ionescót tanítottam
Szilágyi András: A takarmánytök juhtúróval és pipadohánnyal - Bukta Imre vizuális szellemterében
Társadalom
Törzsasztal - Ez a Várad kicsit most idegen
Traian Ştef: 140 éve a román írók szolgálatában
Tudomány
Bíró Zsolt: Paradigmaváltás a természettudományokban (1.)

impresszumszerzői jogok