2005/06
A 2010/6. számtól Várad folyóirat számai a www.varad.ro-n érhetőek el.

Szűcs László

Van idő élni

Másfél tucatnyi autó között szlalomozva próbálunk reggelente a gyerekkel bevergődni, besurranni az iskolába. A teniszpályányi leaszfaltozott területen, ahol mindenki a bejárat közvetlen közelében szeretne leparkolni, célba juttatva csemetéjét, ott a közvetlen veszély: a sietős manőverek, rükvercek, a műútról bekanyarodó vagy csikorgó kerekekkel oda kiforduló járművek között bóklászó elemisták valamelyikét előbb-utóbb megüti az egyik csillogó terepjáró. „Akkor majd végre rend lesz” – mondja rezignáltan az egyik pedagógus. S ott a közvetett veszély is: a mégoly korszerű benzin- és gázolajfalók kora reggeli bűzös füstfüggönye. És mindenki siet, mindenki egy lépéssel előrébb akar lenni. Csak egy idétlen mosolyú polgárőr áll odébb felelősségteljes semmittevés közepette.
Miféle kultúrájú hely az, ahol élünk, ebben a négyütemű valóságban? Milyen értékek azok, amelyeket fontosnak, megtartandónak vélünk a fene nagy rohanásban?
Igazából nem is a minden pórusomat átjáró motorzúgás boszszant, hanem a sodró türelmetlenség. A magamé is – veszem észre egyre gyakrabban. Az, hogy a mindennapokat úgy alakítjuk, hogy habozás nélkül elhiggyük: már élni sincs időnk. Hogy a zebránál a lámpa mellé szerelt másodpercmutató sohasem akar a nullára érve végre zöldre váltani. Hogy eluralkodik rajtunk az időben történő teljesítés kényszere. A pokolba vezető út ma nem jó szándékkal, hanem határidőkkel van kikövezve. Hogy ne feledjük: igyekezni kell, különben lemaradunk. Becsengetésről, lapzártáról, EU-ról. És akkor mi lesz?…
Legalább most lassíthatnánk, év vége közeledtén. Benzingőz helyett én is inkább közelgő karácsonyról, adventről írnék – a múlt héten az egyik gyertya a koszorún lassan megdőlt, s lángra gyújtotta a szomszédos gyertyát. Nem bírt várni vasárnapig.
Vagy summáznám az idei történéseket, a lezáruló József Attila-emlékévet, netán megelőlegezve az új esztendő várhatóan fontos váradi kulturális pillanatait – például azt, hogy Horváth Imre-centenárium elébe nézünk.
Addig is meghitt ünnepeket, 2006-ra pedig türelmet és időt kívánok az ötödik évfolyamába lépő Várad minden olvasójának.


A szerző további írásai


Vers
Ady András: A koldus
Ady András: Esőben
Ady András: Októberi könyvégetés
Farkas Antal: Váradi téli esték
Farkas Antal: Gyantai bukolika (2)
Farkas Antal: Jelenések
Kinde Annamária: Ádventi nap
Müller Dezső: Életem
Müller Dezső: A csönd
Szászi Zoltán: Víziók köztes állapotról
Szászi Zoltán: Zsé ellopott arca
Szilágyi András: Némaság
Szilágyi András: Credo
Szilágyi András: Átmeszelt arcunk
Szilágyi András: A kiürült szem
Szilágyi András: Zöld
Szilágyi András: Kitömött madár
Próza
Gúzs Imre: Csillagok árvája
Gúzs Imre: Káin megölte az apját
Huber András: Elkéstél, Júlia
Merényi Krisztián: Szellemmacska
Merényi Krisztián: Újra Bella
Merényi Krisztián: A sakkparti
Nikolits Árpád: Szárnyvonalak utasai - Motetták egy augusztusi utazásra
Novák Valentin: Géphang
Művészet
E. Csorba Csilla: Őszi szántás
Kultúra
Cséve Anna: Az irodalmi múzeumok szerepe ma
Fábián Sándor: Lakóim voltak 1. (Gellért Sándor, versben valló táltos)
Hegyi Katalin: „Amit adtam: örökség s nem divat” - Ady Endre tárgyi örökségének üzenete
Ködöböcz Gábor: A szabadság és a rend motívuma József Attila költészetében
Társadalom
Péter I. Zoltán: Nagyvárad, ahogy Ady először láthatta
Pomogáts Béla: A komp helyzetében
Visky István: Adalékok a Királyhágómelléki Református Egyházkerület sajtótörténetéhez (1921–1940)
Tudomány
Lovas István: Milyen lenne a világ, ha a fénysebesség végtelen, a Planck-állandó pedig zérus lenne?
Kritika
Fábián Sándor: Kolozsvári akarat, nagyváradi értékek
Gyimesi László: Költő – átszállás előtt
Kalász Márton: Üzenet Érmindszentre

impresszumszerzői jogok