2007/01
A 2010/6. számtól Várad folyóirat számai a www.varad.ro-n érhetőek el.

Szűcs László

Figyelem, költő!

Milyen egyszerű dolog. Nem kell más, csak egy komoly baleset, hogy odafigyeljenek a költőre – sarkíthatnék, sarkítok keserűen Zudor János esetére gondolva. Mióta hír, mit hír, címlapsztori is lett abból, hogy a Kert utca sarkán elütötte, elsodorta egy autó, többen érdeklődtek felőle, mint korábban egy fél évtized alatt. Pedig a környezete évek óta tanácstalan, segíteni sem mindig könnyű, különösen akkor nem, ha az ember önmagán segíteni képtelen. De hát lakni akkor is kell, ha az ember barátja költő, ha az ember barátja egy beteg költő. S mit mondj neki, amikor a – tavalyi – tél leghidegebb éjszakáján megint hív az utcáról, s mire válaszolnál, szétkapcsol a vonal.
A legfurcsább ellentmondás ebben az egész történetben az, hogy miközben János barátunk éppen azért érdekli a sajtót, mert költő, rá legkevésbé költőként figyel a környezete. Inkább eset, nyűg, probléma, ha sajnáljuk is. Mintha költői, alkotói énje egy egész más világban létezne. Mintha csak azt eresztenénk be szívesen az ajtón, a művet, a tisztát, a sosem kellemetlenkedőt.

*A 2007. évi első (összevont) lapszám címlapja


Furcsa, de ma Zudor János, a költő sokkal kevésbé ismert Erdélyben, mint mondjuk, a hetvenes évek második felében. Nem jegyzik, mintha korábbi kötetei sem léteznének. S ugye díjazni sem lehet egy rongyost. Vajon akkor is így lenne ez, ha ma valahol tanárként, szerkesztőként, esetleg Pesten szabadúszva élné kortársai úgymond normális életét? Persze akkor azok a versek nem azok lennének, mint amiket ismerünk, ismernünk illene. De hát honnan is ismerhetné meg az, aki most próbál érdeklődni költészetéről? Amíg a Várad.ro-n nem készül el szerzői oldala, addig az interneten is alig-alig néhány kézirat. Ott találtam ezt a pár sorát is kilencvenötből: „...felmérik szűk zakójának feszét, / és azt mondják, uraim, ez még / él, már nem sokáig, a halál már rászólt...


A szerző további írásai


Vers
Bogdán László: Ricardo Reis Tahitin
Farkas Antal: Váradi anziksz
Gál Éva Emese: Szonett
Gál Éva Emese: Szél
Gál Éva Emese: Semmi
Gittai István: Idegen ismerős
Gittai István: Kedvencem, hajnal-mágusom
Goron Sándor: Alkony Szent László városában
Goron Sándor: himnusz egy látomásról
Nagy Kata: Ez egy...
Nagy Kata: (Miért hogy átragyogsz…)
Nagy Kata: (Látod te is…)
Sorbán Attila: Holtomiglan
Traian Ştef: Agyam nője
Traian Ştef: Az éjszakakezű költő
Váradi Nagy Pál: Termelési napló
Váradi Nagy Pál: Hajnalhoz
Váradi Nagy Pál: Az anyukád
Próza
Bálint Péter: Végbúcsúmat tisztességgel fogadjátok
Merényi Krisztián: Gyülekezetről gyülekezetre
Merényi Krisztián: Budapesten a világ
Merényi Krisztián: Megvilágosodás
Merényi Krisztián: A seb
Merényi Krisztián: Egy virág
Szirmai Péter: Vologya bosszúja
Művészet
Demeter Szilárd: „...ki majdnem józan...”
Szilágyi Aladár: Térbe kilépő. Jakobovits Miklós képei a Váradban
Társadalom
Both Abigél: Nyugodj békében, Tanár úr!
Ferenczi Enikő: A fogyasztói társadalom avagy egy esőerdei körséta a trópusokon
Péter I. Zoltán: A közkórház két évszázada
Török Miklós: Ulmi tutajjal, magyar kultúrával
Zsidó Ferenc: Bácsika, harapósak a tehenek?
Kritika
Gittai István: Mondatok a barátságról, fotókkal kikerekítve
Kinde Annamária: Tudjon-könyv
Paizs Tibor: Szerelmes könyv
Film
Papp Sándor Zsigmond: Illatok fekete-fehérben
Képtár
Jakobovits Miklós képei a Váradban

impresszumszerzői jogok