2007/03
A 2010/6. számtól Várad folyóirat számai a www.varad.ro-n érhetőek el.

Molnár Judit

Libafasírt

Szüleim mesélték, hogy a háború végén, a már ostromzárral körülvett Budapesten csoda történt velük. Hiába volt még néhány húsjegy a zsebükben, minden üres, minden zárva. Kiéhezetten ténferegtek, amikor váratlanul nyitott vendéglőre leltek, bent pedig mosolyogva kínálta a pincér a kincset érő papírdarabkákért a fejedelmi menüt, a libafasírtot. Korgó gyomra ellenére apám nem állta meg, hogy meg ne kérdezze: netán postagalambok volnának a libák, hogy csikorgó télben átröppentek az ostromgyűrűn. A válasz kedvesen bizalmas volt: nem csupán libahús van a fasírtban, hanem arányosan némi lóhús is. Merthogy ugye tele az utca lótetemekkel, kár volna ott hagyni őket. És milyen a kétfajta hús aránya a fasírtban? A legtisztességesebb, kérem: egy az egyhez. No comment.
Nagyon sokszor eszembe jutott ez az egy liba, egy ló történet, amikor az előző rendszerben az „arányosság” betartásának olyannyira kínos igyekezetét láttam. Ha már három ember kellett valamiféle al-fel-középbizottságba, megindult a számigálás: legyen köztük nő, de legyen munkásszármazású is, meg parasztivadék, esetleg értelmiségi, és mindenképpen képviselje valaki az „együtt élő nemzetiségeket”. Olyanok is lettek aztán azok a bizottságok, mint a háborús libafasírt.
Rövid ideig eltűnni látszott ez a méltatlan és méltánytalan „méltányosság”, már-már elhittem, hogy az érték lesz nálunkfelé is a mérték. De csalódtam. Legutóbb a Nagyváradon évente kiosztott Kiválósági Díjak gáláján.
Tudom, hogyne tudnám, hogy bármilyen díjat kiérdemelni kell, nem pedig kikövetelni. Arról sincs szó, hogy Váradon elnyomnák a magyarságot, ugyan kérem, a díjazottak között számarányban az idén túl is tengtünk, csakhogy éppen ez a számarányosdi jelenti nekem a „libafasírt-szemléletet”.

*Harmadik számunkhoz Adriana Blendea kortárs képzőművész festményeiből válogattunk

Mert a méltányos arány épp ott hiányzik, ahol a leginkább szükség volna rá. Nem a szegény gágogó szárnyassal van bajom, nem is a nyerítő hátassal, az is az én magánügyem, hogy számomra legfinomabb a röfögő négylábú húsa, és lelke rajta, aki a nyávogó, ugató, cincogó emlősökre vagy talán a csúszómászókra esküszik. Csak épp nem lehet az egyiket a másikkal mérni, egyiket a másikhoz arányítani. Ez ilyen egyszerű.
De félre a képes beszéddel: olyan kategóriákban, amelyekben egyetlen kifejezési-befogadói eszköz az anyanyelvi szó, ott nem kellene más nyelvekkel vegyíteni az eredményt. Magyarán: az irodalom és sajtó kategóriában külön bizottságot – és mint ilyen: külön díjazottat – feltételez a józan ész és a jóérzés. Aktív oda-vissza műfordítóként jogosan elhárítok bármiféle primátusemlegető vádat: nem azt mondom, hogy az egyik jobb, mint a másik, hanem azt, hogy más. És még valamit: nekünk, kisebbségieknek (most már hála istennek mondhatjuk így, nem kell görcsösen az együttélésre koncentrálnunk!) óriási előnyünk, hogy mi értjük a többségi nyelvet, minket viszont csak elvétve, hézagosan értenek. És mindehhez adódik még az eltérő sajtóhagyomány! Különösen Váradon, de ezt már sokan sokszor elmondták.
Három éven át voltam tagja az irodalmi bírálóbizottságnak, tehát tapasztalatból beszélek. Negyedik alkalommal viszont – ha netán felkérnek rá – annak a csoportnak a munkájában veszek csak részt, amely a váradi szépírók és sajtósok egyévi munkáját értékelné és becsülné meg Kiválósági Díjjal egy magyar nyelvű irodalom és sajtó közös kategóriában. Egyéb megoldást ugyanis nem látok célszerűnek, nem a hagyományokra, az európai vagy (helyi) röghözkötöttségekre és hasonlókra, hanem a nyelvi különbözőségre, tehát az eltérő befogadásra való tekintettel. És természetesen azért is, mert mélységes ellenszenvet érzek mindenfajta formalitás, látszatarányosság iránt, és mert ha libafasírtot akarok készíteni, akkor a szárnyashoz nem keverem hozzá egyetlen lónak sem a húsát. Legyen az bármilyen ínyencfalat is.


A szerző további írásai


Törzsasztal
A Törzsasztal meghívottja Závada Pál író
Vers
Balázs Imre József: A gyűjtőmunka kezdetei
Cotha Robert Milán: Szatmár
Cotha Robert Milán: 3min-escu
Cotha Robert Milán: Regebogen (Szivárvány)
Cotha Robert Milán: Én és Árpád
Cotha Robert Milán: Költők
Fábián Sándor: Napló-versek
Fecske Csaba: Limerickek
Karácsonyi Zsolt: A róka éjszakája
Korpa Tamás: Kant mester a tengerről álmodik
Korpa Tamás: Hans Castorp naplójából
Próza
Bogdán László: Visio beata (a Hutera Béla utolsó utazása című regény epilógusa)
Csibi István Levente: Haláltánc (regényrészlet)
Szőke Mária: Magdolna 71. meséje
Művészet
Aurel Chiriac: Adriana Blendea művei a Váradban
Társadalom
Vincze Gábor: „Szabad egyház szabad államban”?
Kultúra
Dánielisz Endre: A nagyszalontai Arany Múzeum újjászületésének bonyodalmai
Fábián Sándor: Tangenciák, lakásomban, lakásukban 1.
Péter I. Zoltán: A 230 éves nagyváradi római katolikus püspöki palota építésének története
Kritika
Gittai István: Szemlélődések kunhalomról, padlás kémlelőlyukából (Fecske Csaba: Első életem)
Molnár Judit: Vallomás a csodálatról
Tuzson Erzsébet: Üzen a múlt - Dramatizált életképek Erdélyből
Képtár
Adriana Blendea művei a Váradban

impresszumszerzői jogok