2009/02
A 2010/6. számtól Várad folyóirat számai a www.varad.ro-n érhetőek el.

Szűcs László

Méltatlan virtuáliák

Na, mit írsz majd a Váradban arról a bizonyos péntek esti, elhíresült köpésről? – kérdezgették többen is a napokban. Csakhogy irodalmi, kultúrpolitikai szempontból nem látok semmilyen értelmes megközelítést, esetleg avantgárd, expresszív utcaművészeti akciónak tekinthetem a dolgot, ha akarom. De nem akarom. Úgyhogy semmit. Erről semmit.

*A lapszámot Ütő Gusztáv munkái illusztrálják


Kell viszont pár mondatot vesztegetni a média szerepére, ez esetben is elválasztani a szakmaiságból jelesre vizsgázó (amúgy nem vizsgázó, csupán a dolgukat tevő) sajtótermékeket a bűzlő médiamocsoktól. Nem bújok az általánosítás mögé, tehát hangsúlyosan e téma összefüggéseiben előbbi minősítéssel illetném a Krónika napilapot, s – egy-két apróságtól eltekintve – a Reggeli Újságot, míg utóbbi kategóriába sorolnám az erdon.ro című internetes médiahabarcsot, amelynek ismeretlen szerkesztési elvein kívül leginkább azt rovom fel, hogy a legdurvább, legízléstelenebb támadásoknak is teret ad. Mert ugye a látogatottság nagy úr, az igényszint a mélyben, a moderálás pedig annyira moderált, hogy jóformán nem is létezik.
Az a fajta gyűlölet- és rágalom-koncentrátum, ami a szabad véleménynyilvánítás jegyében az említett netes felületen virul, mint egy veszélyes baktériumtenyészet, nemcsak a váradi sajtóhagyományoktól idegen, hanem általában ennek a városnak a szellemiségétől, tolerancia-gyakorlatától. Ez az újmódi gyakorlat a szabadság tökéletes megcsúfolása, súlyos visszaélés a vélemény szabadságával. A besározottat pedig védekezni képtelenné teszi, hiszen mint közismert, az egy hordó trágyához kevert nemes bor s az egy hordó nemes borhoz kevert cseppnyi trágya egyaránt egy-egy hordónyi trágyát eredményez. Nem tudok mást gondolni erről az anonim és parttalan, trágár és méltatlan virtuáliáról. Még akkor sem, ha tudom, nem példa nélküli.
Mindennél legfeljebb az tud jobban kétségbe ejteni, hogy a fékezhetetlen habzású indulatok gyakorta hivatkoznak – egyfajta szellemi háttérként – konzervativizmusra, nemzeti hagyományra, magyar érdekre, történelemre, kultúrára, erkölcsre, hitre. Mindarra, amihez igazából túl a merev pózokon, jelmezeken és lózungokon, túl a nevetséges anakronizmuson, valójában az égvilágon semmi közük nincs.
Amúgy bátran megnyugodhatunk, hiszen mindez nem a valóság, csak a politika csinálja velünk. Innen is, onnan is. Mert hagyjuk. Miért hagyjuk?


A szerző további írásai


Vers
Gittai István: Menekülés
Gittai István: Élő emlék
Gittai István: Üvegikon
Lászlóffy Csaba: Idő-kantáta
Lászlóffy Csaba: A vonat ritmusára
Marczinka Csaba: Az én „ezotériám”
Marczinka Csaba: Máté Péter-palimpszeszt
Serestély Zalán: Elkésett óda (Korszerűtlen óda boldogságnak)
Szalma Réka: Egy csendes kislány írásai
Próza
Balogh István: Apáink közös titka
Balogh István: Kiskantin
Bányai Tamás: Erős lecsó
Bányai Tamás: Lány a placcon
Bökös Borbála: Angelika szép napja
Jancsó Miklós: Erős fiúk
Szombati István: Lilla
Fordítóműhely
Claudiu Komartin: Irén
Ion Mircea: A fal
Ion Mircea: Sakk hármasban
Művészet
Kenny McBride: A művész szabad – Ütő Gusztáv művészetéről
Törzsasztal
Kőrössi P. József: A Várad vendége Háy János. Az én kedvemet olvasod
Társadalom
Fábián Sándor: Tangenciák. Hunyadi Mátyás: „Kirántottam a vers alól a papírt…”
Fábián Sándor: Tangenciák. Máté Imre, Ér-parti háznak fia
Péter I. Zoltán: Nagyvárad legrégibb temploma
Kultúra
Dan Beáta: Világ-szem-lé(t-é)let
Pomogáts Béla: A Nyugat és az Erdélyi Helikon
Szűk Balázs: Akkumulációs és tompító technikák az agresszív mozgóképben
Kritika
Balajthy Ágnes: Regény, nemcsak lányoknak (Lovass Ildikó Spanyol menyasszony: Lány, regény c. művéről)
Bene Zoltán: Keserédes küzdelem (Merényi Krisztián A Hold gyermekei c. prózakötetéről)
Gittai István: Fotóalbum az Erdélyi-szigethegység élővilágáról (Venczel Márton és Sófalvi István kötetéről)
Képtár
Ütő Gusztáv művészete

impresszumszerzői jogok