2009/04
A 2010/6. számtól Várad folyóirat számai a www.varad.ro-n érhetőek el.

Szűcs László

Igen, ha nem valami ellen

Talán a vakáció kitörése is okozhatta, hogy amilyen gyorsan kirobbant, ugyanolyan hamar el is ült az utóbbi idők egyik legszenvedélyesebb, s nem minden tanulság nélküli – amúgy szerintem részlegesen kibeszéletlen – kulturális konfliktusa. Pontosabban oktatási természetű vitáról van szó annak kapcsán, hogy Nagyváradon bejelentették, magyar tanszéket indít a Partiumi Keresztény Egyetem. A terv részleteiről egyelőre nem sokat tudni, annál meglepőbb, hogy milyen éles reakciókat váltott ki Kolozsvárott: a Babeş–Bolyai Tudományegyetem magyar oktatói közül néhányan azonnal tollat ragadtak. A szakemberek egyenesen öngyilkos kettőzésről beszélnek, már az előtt életképtelennek és ártalmasnak nevezve a váradi terveket, mielőtt azokról bármiféle érdemi információval rendelkeznének. Persze tartozunk annyival az igazságnak, hogy elmondjuk, szerintünk az lett volna az elegáns megoldás, ha a kolozsvári bölcsész szakemberek nem a sajtóból értesülnek az elképzelésekről, hanem mondjuk előzőleg konzultálnak velük a váradiak. Legyünk oly nagylelkűek, hogy azt feltételezzük, egy ilyen előzetes beszélgetés során a későbbi félreértések, viták egy részét meg lehetett volna előzni. Vagy ha más nem, a kritikai észrevételek jelzői talán enyhébbek lennének, s nem olvasnánk öngyilkos versenyről.

*


Más úgy fogalmaz, hogy a lokális érdeket helyezik a távlatos gondolkodás elébe, s hogy ez a kezdeményezés figyelmen kívül hagyja a kolozsvári tanszék értékeit. Egyet is értenék ezzel a kijelentéssel, ha valóban valami ellen jön létre az új szellemi műhely. Persze e filozófia szerint nem lehetne versenyhelyzet a sajtóban, a gazdasági életben s így tovább. Illetve, hogy a párhuzamoknál maradjunk, amikor Kolozsvárott beindult a színművészeti szak, akkor az nem a vásárhelyi intézmény hagyományaira tiport rá?
Én úgy hiszem, ha az új szak messze elmarad színvonalában attól, amilyen a BBTE-n az oktatás nívója, akkor arra sem intézményesen, sem szakmailag nem jelent veszélyt. Ha viszont lesz szakmai létjogosultsága, az a váradi kulturális életbe lehel lelket, pezsdíti meg azt, a város létező irodalmi hagyományait teszi élővé. Szóval, ha tényleg nem valami ellen találták ki, akkor tessék, vágjanak bele.


A szerző további írásai


Vers
Barok Márk: Altató
Barok Márk: Idő
Barok Márk: Senkise
Benő Attila: (memento)
Benő Attila: (kavics-sziget)
Benő Attila: (utca)
Benő Attila: (szempont)
Benő Attila: (delfinkoponya)
Benő Attila: (apadó tenger)
Benő Attila: (növekvő part)
Benő Attila: (kilátás)
Benő Attila: (változás)
Rácz Boglárka: Ahová meg nem érkezünk
Schönberg Éva: A flódni
Schönberg Éva: Szenvedély
Serestély Zalán: Augusztusi számlák
Serestély Zalán: Szélhámban
Tar Károly: Városom
Tar Károly: Vágy és szenvedés
Tar Károly: Sors
Tar Károly: A pokol tornácán
Zilahi Anna: én írok levelet magának
Zilahi Anna: Arcél
Zilahi Anna: Papírközel
Zilahi Anna: Vedd már fel
Próza
Czellár Csiba Judit: A lángos
Flóra Ágnes: A hordágyas
Flóra Ágnes: A gyémánt
Gángoly Attila: Belzebub patkója
Gángoly Attila: Történelmi miniatűr
Merényi Krisztián: Amerikai kaland
Merényi Krisztián: Hallgathattam volna
Sall László: Születésnapomra
Művészet
Butak András: Egy nyomasztó, esős, hideg és végtelen szürke őszi nap emléke
Ujlaki Gabriella: Az írás
Kultúra
Láng Gusztáv: Lemezen Dsida Jenő összes versei
Péterfy Orsolya Laura: Tükörjáték egy nőiségétől megfosztott nővel
Pomogáts Béla: A védtelenek szabadsága
Tavaszi Hajnal: A „váradi” testvérpár. Egy Radnóti-epizódtól Erdélyi Ágnesig
Társadalom
Dr. Soós Árpád: Van-e aktuális üzenete Bethlen Gábor politikájának?
Kritika
Gittai István: Az otthonkeresés könyve (Benke László Otthonkereső című regényéről)
Gittai István: A színésznő életregénye (Óvári Óss Enikő Zárszámadás című regényéről)
Képtár
A szám képzőművésze: Butak András

impresszumszerzői jogok