architektúra
A 2010/6. számtól Várad folyóirat számai a www.varad.ro-n érhetőek el.

Péter I. Zoltán

Vágó József váradi munkássága

A kiváló építész 125. évvel ezelőtt született, 55 éve hunyt el. Mind a két évforduló alkalmat ad az emlékezésre, hiszen a Vágó József életének hét évtizedében teremtett gazdag életmű néhány darabja Nagyvárad szecessziós építészeti örökségét gazdagítja.

Vágó József 1877. december 23-án látta meg a napvilágot Váradon. 1900-ban szerzett oklevelet a Budapesti Műegyetemen. Tanulmányai alatt hosszabb időt töltött Franciaországban és Olaszországban, építésvezetőként dolgozott az 1900-as párizsi világkiállítás magyar pavilonjánál. Ezt követően 1902-ig Lechner Ödön, Alpár Ignác és Quittner Zsigmond építészek irodáiban, illetve építkezésein dolgozott. Gerle János szerint „Lechner korábbi munkatársainak, tanítványainak egy része a századforduló körüli években mesteréhez megtévesztésig hasonló alkotásokat, terveket hoz létre, majd a század első évtizedének közepétől saját felfogásának irányában halad tovább. Ezek az elágazások valamely kortárs európai stílusváltozathoz való közeledés, vagy kötődés jegyében történtek, és ezáltal különös, de nem mindig sajátos módon magyar jellegzetességekkel bíró ötvözetek jönnek létre. A Vágó testvérek – az aradi és a nagykanizsai pályaterv után – német, majd osztrák példákat követnek”.
Vágó József későbbi saját munkáira a külföldi avantgárd szerepét felvállaló művészi irányzatok hatottak, többek között az osztrák szecesszió. A modern osztrák építészet, a funkcionalizmus elméleti megalapítója Otto Wagner volt, aki viszonylag későn érkezett el a szecesszió geometriai kifejezésmódjához, amikor már tanítványai, Josef Olbrich és Josef Hoffmann érvényesültek e téren. Amint majd látni fogjuk, mindhárman hatottak Vágó életművére.
József 1902-ben testvérbátyjával, a szintén építész Lászlóval (1875-1933) önálló irodát nyit, s 1911-ig közösen dolgoznak. Ebben az időszakban több tervet is készítenek nagyváradi megrendelőknek, hármat fel is építettek, a negyedik már Vágó József önálló alkotása. Első közös munkájuk a Kapucinus (ma Traian Moşoiu) utca 14. szám alatt, 1905-ben felépített Vágó-ház. Az egykori emeletes családi ház (a későbbi óvodaépület) külső megjelenésében mentes a díszítőelemek túlburjánzásától, itt már a lechneri formavilág letisztultabban jelenik meg, önálló egyéni alkotásként. A homlokzat tengelyében egy domború, keskeny ablakokkal áttört bow-window hívja fel magára a figyelmet, akárcsak a félköríves kapubejárat feletti lágy ívelésű oromzat. A Vágó fivérek közül József az épülettervezéssel foglalkozott, míg Lászlót inkább a sgraffito, a szobrászati- és a kovácsoltvas munkák tervezőjeként tartja számon a szakirodalom.
Másik közös alkotásuk a Rimanóczy (ma Iosif Vulcan) utca 11. szám alatti Darvas–La Roche-ház, amely 1910-11-ben épült. A két utcára néző épület mértéktartó arányosságával hívja fel magára a figyelmet. A főhomlokzaton Wagner kőburkolatainak a teljes felületet beborító, dekoratív kiosztású és felerősítésű hasonmásaival találkozhatunk. A főhomlokzat egyenes vonalvezetése és a bejárati ajtó parabolikus lezárása közötti ellentét Olbrich munkáival mutat hasonlatosságot.
Úgyszintén testvérével közösen készítették a Zöldfa (ma Vasile Alecsandri) utca Szent László (ma Unirii) téri sarkán levő Moskovits-palotát. A sarki rész 1910-re, a mellette levő 1911-re készült el. Az egyenes lezárású, illetve a sarkain levágott négyzetes ablakok ritmusát két bow-window töri meg. Mindkettő legömbölyített háromszögű oromzatban végződik, amelyekhez egy-egy erkély is társul. Az egész felületet az egyenes és legömbölyített vonalú építészeti elemek, illetve a homorú és domború felületek játéka jellemzi. Díszítésként kerámialapocskákból kirakott geometriai elemeket, illetve a koronázópárkány alatti felületen sgraffito-szerű allegorikus munkajelenetek alkalmaztak.
Vágó József utolsó váradi munkáját már egyedül tervezte. Ez az egykori csendőriskola (a mai Nagyváradi Egyetem központja) a Rulikowski (ma Armatei Romane) utca végén. 1911-ben kezdték építeni, de a munka nehézkesen haladt, ezért a városi tanács határozata alapján ellenőrző bizottságot alakítottak, melynek jegyzője Örömy Gyula városi építőmester lett. A csendőriskola hivatalos átadását 1913. augusztus 15-én tartották, amit a Nagyváradi Napló egy héttel előtte harangozott be. A megszokott eklektikus stílusú kaszárnyaépületekhez képest, ezt „új, friss, coltage stílusban megkomponált modern építménynek” tartotta a cikkíró. Valóban újszerűen hatott – és annak tűnik ma is – ez a szecessziós stílusú, tizenkét tagú épületegyüttes, monumentális tömör egyszerűségével, funkcionalitásával, amely már egyértelműen a modern építészet felé mutat.


A szerző további írásai

1 / 2 arrow

impresszumszerzői jogok