fordítóműhely
A 2010/6. számtól Várad folyóirat számai a www.varad.ro-n érhetőek el.

Horia Garbea

Túró és pénz

Számomra a román közmondások, nem minden esetben a bölcsességről tesznek tanúbizonyságot. Gyakran előfordul, hogy egy szeg miatt nem sántul meg a ló. Aki másnak vermet ás, részesülhet abban a szerencsében, hogy ő maga tömheti vissza földdel. Csak azok jutnak messze az adófizetők pénzén tett kirándulásokon, akik életükben soha nem keltek fel reggel 10 előtt. Akinek nincs öreg a háznál, köszöni szépen, jól van. Az érdek vezérelte politika éles csengőkkel kirakott utcája, négyévente egy halom gyanútlanul szavazó kisegeret vonz magához, amit aztán fel is fal.
Tehát, csak csínján a közmondásokkal! Az egyik teljességgel érvénytelen szólás a testvérről szól, akinek fizetnie kellene a túróért. Valójában, ez az „Amicus Plato…” közönséges változata. Nálunk szó sem lehet arról, hogy a testvéred (nagybátyád, sógorod, komád stb.) megfizesse a túró árát. És te sem vagy elkötelezve a rokonságnak vagy a bandatagoknak. A maffióta rendszer feltételezi, hogy a családtagok kötelesek ingyen és feltétel nélkül támogatni egymást. És mi máshoz lehetne hasonlítani a román népet, mint egy maffióta klánhoz, szándékok és érzelmek szerint egyesülve a dominó-elv alapján. Családi maffia az ország szintjén.
Egy állami egyetem – de a magánegyetemek sem maradnak el – nem más, mint egy széleskörű rokoni hálózat. A rektor felesége föltétlenül rektor helyettes, a szeretője is tanársegéd. Törvényes gyermekei a bácsikáiknál doktorálnak, a házasságon kívül született gyerekek adminisztrációs állásokat töltenek be. A titkárnők korcsai, amint végeznek, ugyanannál az intézménynél kerülnek rögtön alkalmazásba. Sehol nem mérce a tehetség vagy az intellektuális képesség.
A színházaknál ugyanígy. A kiadóknál dettó. Ezer meg ezer a száma, a családi intézményeknek, alapítványoknak, az állások pedig generációról generációra öröklődnek. Az agyilag leggyengébb unokatestvérből tanácsadó válik, aki jó nagy fizetésért naphosszat az orrát piszkálja, drága íróasztalánál ülve. Az orrából kivájt golyócskák, méregdrága számítógépének billentyűzetére hullnak, amelyet még elindítani sem tud. A titkárnő, ő maga is unokahúg, vigyázva teszi eléje a kávét, nehogy rendetlenséget okozzon néhány eltévelyedett golyócska között.
A magáncégeknél ugyanez a mese: nem az ésszel termelt profit a fontos, hanem a rokonok mozgósításával létrehozott kiskapuk. A cégek szervezeti felépítése azonos a családfával.
Ha véletlenül a rendszerbe cseppen egy kívülálló, hogy legyen, aki a munkát elvégezze, hamar a partvonalon kívülre helyezik, vagy azért mert érti a dolgát, ami sérti a többiek hiúságát, vagy egész egyszerűen csak azért, mert vér vízzé nem válik. Ha mégis megtartják, éhbérért dolgoztatják, vele fizettetve meg a túrót, amit a rokonok nem hajlandók megfizetni. Egyetlen megoldás, ha ő maga is alapít egy vállalkozást, ahol a rokonainak kínál munkalehetőséget, vagy rátelepedik a költségvetés egy darabkájára, amit a rokonai uralnak. Így létrejöhet a családok közti párbeszéd, a cégek pedig komaságra lépnek egymással, világra hozva a jövendőbeli vezetőtanácsok tagjait, akiket már Pampers-es korukban kineveznek.

Balázs Boróka fordítása


A szerző további írásai

impresszumszerzői jogok