galéria
A 2010/6. számtól Várad folyóirat számai a www.varad.ro-n érhetőek el.

Mădălina Braşoveanu

Documenting in between natures A sólyomkővári alkotótábor kiállítása (a szerző kurátori projektje)

A természeti környezet magától értetődően adódik egy olyan művészeti alkotótábor meditációjának és beavatkozásának tárgyául, amely a városi környezettől távol és viszonylag elszigetelten, főként a természet és nem a civilizáció által uralt keretben zajlik (ebben a kettősségben a civilizációt művi konstrukcióként értelmezve).

Az ilyen jellegű kreatív összejövetelek kialakult hagyományának megfelelően, legalábbis a romániai kulturális környezetben, a megszokott produktumok és művészeti attitűdök a nature art, land art, environmental art keretébe utalhatók. Ezek olyan művészi kifejezési formák, amelyeknek közege, kifejezési anyaga maga a természet.
A hagyományos (festészeti és főleg szobrászati) művészeti produktumok műviségével szembeszállva az environmental art formái a természet és a művészi produktumok közötti egyensúly visszaállításának szükségszerűségében találták meg igazolásukat. Ebben a viszonyban a művészet termékei nem a természetitől független, művi világot jelenítenek meg, hanem a természeti környezetet egészítik ki anélkül, hogy megrongálnák. Bár lényegüket tekintve a kortárs művészetnek ezekre a formáira is vonatkozik az a paradoxon, amely véleményünk szerint eltéríti őket eredeti értelmüktől. Egyrészt a természeti környezetbe való bármely olyan beavatkozás, amely lenyomatot, sebhelyet vagy színrevitelt hoz létre, rendezést feltételez (lásd például Walter de Maria: Lightning Field); másrészt az environmental art művészeti viselkedésmódjai természetükből adódóan múlékonyak, így archiválásuk szükségszerűsége (mert kizárólag megőrizve tarthatnak számot a kultúrához tartozásra) elektronikus eszközök igénybevételével jár, vagyis egy más médiaregiszterre támaszkodik, amely viszont lényegét tekintve mélységesen művi.

Ez az ellentmondás még súlyosabbá válik, ha figyelembe vesszük a globális felmelegedésről, a hatalmas üzemanyag- és villamosenergia-fogyasztással járó szén-dioxid-kibocsátásról szóló vészjelzéseket, melyek az évezred elején egyre hangosabbá válnak. Az olyan akciók, mint az Earth Hour – melynek során a világ több nagyvárosában leoltották a fényeket 2008. március 29-én és 2009. március 28-án – vagy a 2009 decemberében megrendezett koppenhágai klíma-csúcstalálkozó, a világszinten egyre súlyosbodó ökológiai gondokra figyelmeztetnek.

A fenti érvrendszerre alapozva azt javasoltuk a sólyomkővári alkotótáborban részt vevő művész kollégáknak, hogy változtassunk az environmental art (ideértve annak valamennyi ágazatát, a land artot, nature artot, arta poverát stb.) hagyományos értelemben vett „természetbe való beavatkozás” receptjén. Ehelyett arra ösztönöztük őket, hogy gondolkodjunk el a nem-művisége révén legitimálódó művészi hozzáállás kialakulásában részt vevő „természetek”-ről: az emberi természetről – az ember konstrukcióinak, a civilizációnak és a kultúrának a szemszögéből – és a média – az elektronikus rögzítő eszközök és a digitális világ – természetéről.
Ennek az elméleti területnek, amelynek a problematizálására hívtuk őket, a Documenting in between natures címet találtuk megfelelőnek. Ezen a „természetek” – az emberi természet, a természeti közeg és az elektronikus-digitális „természet” – közötti interferencia-területen, amely az eszmei feszültség jegyében áll, jelenleg a szemben álló pólusok megnevezésére van szükség, kérdések megfogalmazására, röviden: problematizálásra. Ám a dokumentálódásnak meg kell előznie bármely, a helyzet ismeretében elvégzett kritikai elemzést. Vagyis úgy véljük, hogy a megidézett „természetek” közötti térben rengeteg kulturális jelentés halmozódott fel, és ezeknek a vizsgálata/dokumentálása elvezethet egy termékeny, mélyen a jelen nagy politikai, kulturális és társadalmi problematikáiban gyökerező konnotatív spektrum megfogalmazásához.

Nagyvárad, 2009. december

Fordította Kinde Annamária


A szerző további írásai

impresszumszerzői jogok