palócföld
A 2010/6. számtól Várad folyóirat számai a www.varad.ro-n érhetőek el.

Kiscseri Mihály

Lopott utasbeszély (avagy szerelmes novella)

Lekísért. Valójában
könnyű útitáska: váltás
ruha, női semmiségek,
ez, az – tényleg ennyi!

Súlyfelett cipelte
utánam. Még hallottam:
reteszel a lépcsőház ajtaja
mögötte – engesztelhetetlenül.

„Nézd! Dara hull!”
Az az igazság: akkor
vettem észre. Mindig
így volt.
„Hó” – mondtam.
„Pilinkézik. Majd” – mondta.

Azért a sísapkát a
fülemre húztam: „Nem
illik hozzád” –
tudatosította.

A peronra néző
ablakot választottam.
Még láttam: cipője
orrával dürücköl
valamit a koszlott
betonon.

Ablakot is így mosott.
Ezzel az összpontosító
odaadással.

Később – unokáim
felé utaztomban –
elszalasztottam (mindig)
számlálását, nélküle,
az aláereszkedő őzeknek.

A nyílt síkság
mozdulatlan horizontja
az ő peronja lesz ilyenkor.

Tudom, ő helyesbítené.
De én utazom, nem ő.
Ott maradt
imádott
hegyvölgyei
között
az erdők
valamelyik kedvelt
nyiladékában.

„Nézd a fácán nehéz
röptét!” – ilyeneket
firkált rám. Tényleg. És
utána mindig őzeket
láttam vele. Darabra
megmondta.

Mostanában sose tudom,
mikor tűnnek fel
az őszi vetés
koratavaszi zöldjében
ezek a suta lények.

Kedvesem, szereti maga
a sudokut?


2008. február 1. – március 15.
St. – Hatvan – Tokaj – Nyírtelek


A szerző további írásai

impresszumszerzői jogok