vers
László Ernő
Láttam országot…
Láttam országot, erdőt, fészket égni,
a sárkány torkát régóta ismerem.
Piromániák tanítottak félni,
de szeretni a pásztortűz szerelem.
Vakultam én már ívfénytől annyira,
Kis híján tisztán látásom veszett el.
Tudok napfogyást fényszűrőn látni ma,
de örülni csak csillagnak szemekben.
Mert láttam remények fundamentumát,
falát repedni s dőlni szennyes ártól,
jeges szélvihart bordákon fújni át,
se tűz, se víz hatalmát nem csodálom.
A szél csendje nekem többet, nyugtot ád,
s a szomjhalál előtti kortyot álmodom.