vers
László Ernő
Kerítetlen reményen
Sosem vetkőztem spanyolfal mögött,
ajtóm éjjel nem zártam magamra,
bárki rám nyitott két álom között,
vihette, ha szívemet akarta.
Nem a lelkem fordult visszájára,
hamis neszekre lettem éberebb:
minden sanda szándék moccanása
felriaszt és szűkölök, mint az eb.
Génjeimbe házőrző programot,
félve-féltő hűséget olthatott
az Isten, mert e nemzethez kötött,
hol a vélt és valóban nagy bajok
ki-be járnak, akár a tolvajok.
Kerítetlen reményen őrködök.