vers
László Ernő
Nomádok
Kopár határunkban nincs már mit keresned,
friss fű híján kórón szédeleg az állat.
Csordád idén újabb éhes csordát ellett,
ha itt hagynád, kettős bűn rína utánad.
Nomád élet, bizony, neked is menned kell.
Van még tipratlan rét, akad a nap alatt
erdő, melyben soha nem járt még senki sem,
terelésre hű eb, itatásra patak.
Mindőnknek menni kell csordástól, marhástól
inkább, semhogy mindent veszendőbe hagyjunk.
Amire megszoknánk, lemondunk e tájról,
nehogy úgy járjunk itt, ahogy nem akartunk.