Csiki László
Hol a haza?
A válasz ösztönös. Mint falról a labda… Árnyékom a falon.
A hazám bennem.
Határtalan.
Csillagközi,
tehát magyar.
Ezt mondogatom, amikor átmegyek a Dunán. Az igazságban viszont nincs annyi szép közhely, mint csillag. Ekkor, a híd másik végén azt mondom, magamnak:
Kofferban hoztam,
vihetem.
Benne minden holmim
idegen.
Hol vagyok én? Megvagyok?
Miféle vámon?
Bőröndömben Balassi
és három várrom.
Némi vér, némi mag,
némi forradalmak,
kis dölyf, nagy bánat –
a kofferen egy ablak.
Folytathatnám. De jó magyar módra, nem teszem. Megint csak rólam szólna. Lehet, hogy rólunk szól a hazánk?
„Haza csak ott van, hol jog is van…”
„Haza a magasban…”
„E nyelvben élek, ez a hazám…”
Hazám csupa másoktól vett idézet. Köztük az enyém.
„Hazám lelkiállapot.”
Mi mást mondhatnék, mikor hazámmal tele a szájam?
A hazám bennem,
idegenben.