vers
Farkas Nimród Zsombor
Eldobom magamat a formától
már régóta várok
lenn magamra
úgy huszonöt perce
de mégsem jövök
látok duett-énekeseket
és reménykedve
nézegetem hátha
én is köztük vagyok
de nem sajnos nem
érkezek meg
pedig nagyon várom
magam, s mégse sehol sincs üzenet
a trafik előtt álldogálok
miközben elkezd
hullani a hó
hahó itt vagyok emberek
mégse igen vesznek észre
mialatt én jómagam kártyás
telefonról fölcsörgök hozzám
hátha felveszik hátha beszélhetek velem.
