vers
Turcsány Péter
Bronzfekete Nagypéntekünk
Barnán szomorkodik elénk
a Nagypéntek. Voltál-e már
úgy, hogy nem volt kihez
szólnod? Jézus, elfogytunk
körüled. Van, hogy hangot sem
ad már a torok, csak a lélekben
formálódik a fájdalom homok-
vihara. Tápai Krisztus, hallottam,
kivontak a forgalomból, mi már
inkább a Karcagi Madonna
öléhez hanyatlunk vissza. Bronz-
fekete Nagypéntekünk. Előrehozott
halottak napja, 2003 már csak
a fájdalom éve lehet. De ablakot
nyitnak az orgonák – és illatoznak.
Sírunk, de vértanúk simogatják
vissza az arcunk, hozzá szelídültek
ők a halálhoz, most tanulják az
öröklétet. Már nem hiszem, de
mégis ránk világosodik majd
a hajnal. Feltámadásunk messze még.