vers
A 2010/6. számtól Várad folyóirat számai a www.varad.ro-n érhetőek el.

George Vulturescu

Ditirambus Dánielhez

1
A költemény sorai között az angyalra várni
veszélyes, Dániel. Az űrbe hatoló tekintetem
már mindent felperzselt előtte.

A szobád nem torony, lakhelyed sem a
füge és a ciprusok földje. A polgármesteri hivatal által
ültetett csemeték nagy része kiszáradt, néhány csenevész pedig
bűzlik a részegek és kóbor kutyák vizeletétől.

Ablakodnak ütközött egy madár. Törékeny testéből
a vérrel keveredett ürülék szétloccsant bemaszatolva az ablak
egész felületét.

„Tölts egy pohárral, Dániel. Addig összegyűjtöm
a fürdőben és a konyhában maradt lapokat. Mindenhol ottha-
gyom őket
mint tollaikat a galambok.
Nem vagyok angyal, tudod…”

2
Most egyik felől kígyók jönnek, Dániel.
Emlékezetem szele zörgeti pikkelyeiket.
Mereven néznek, majd közelebb jönnek hozzám.
Gyerekkori bőröm
rájuk tekeredve.

A másik oldalról sasok jönnek, Dániel.
Borzas tollaik pajzsok, melyeket a faluban
pásztorjátékokban viseltem. Rám néznek
és szemükből füvek nőnek:
derekamig érnek, hónaljamig,
és már nem tudnak felröppenni
kérlelnek, hogy csavarjam ki a nyakukat.

Tétovázok. Ekkor jelenik meg az angyal,
és kitekeri nyakukat helyettem. Elfordítom tekintetemet,
ne lássam hogy sasok és kígyók jönnek és elhaladnak valami felé
miért kell végignéznem mindet ami egyik oldalról a másikra elhalad.
Ami odaát van, az sohasem az, amiről
beszélünk.

Eszembe jut a templom a faluban: oldalairól elmentek
az angyalok, csak a málladozó vakolat maradt
csak a feliratok remegő és vonító
betűit látom lapulni falain

„Ne fordulj vissza, Dániel: ha senki
nem tekint a sasokra nem tudnak a levegőbe emelkedni.
a kígyók nem tudnak a kövek közé rejtőzni,
a fák sem a magvakba húzódni…”

Balázs Boróka fordítása


A szerző további írásai

impresszumszerzői jogok