vers
A 2010/6. számtól Várad folyóirat számai a www.varad.ro-n érhetőek el.

Váradi Nagy Pál

Megénekelt Satusztán

Hol volt, hol nem volt, zivatar vala, nyögte a század,
Ostoba népeknek harcától zajla a tenger,
És lett mind büdösebb nyüzsgő, alacsony tömegektől,
És senyvesztték, és sorvasztták drága planétánk,
Mert túl sok nép volt, túl sok törvény s halom ország.
És akkor született a Satú. Csönd lett körülötte.
Vastömören lebegett a vizeknek színe felett. Szó
Nélkűl szólt. Ada törvényt, és útat mutatott, hogy
Mily módon szállhatna a fényes menny le a Földre.

*


Elsőbbűl ezt: eggy Satu van s a Satú überállesz.
Másodszor: birodalmi az ország, eggy, az egyetlen,
És a Satúról kapva nevét, lett büszke Satusztán.
Harmadszor: Kormányzásban nincs hellye a népnek,
És nincs hellye a pénznek, nőnek, semmi egyébnek,
Csak számoknak: a kristálynál tisztább matek éljen.
Szóla továbbra – a főváros készen: Satu Máré.
Szabványoknak földjévé tedd büszke Satusztánt,
És aki eltér, példává tedd azt, ne kegyelmezz.
És sztenderd nyomtávja legyen minden vasutadnak,
És sztenderd per három a szánkó csúszkavasának.
Lébenszraumod a széles Föld, ebből sose engedj:
Irts, pusztíts, ahogyan szent szükségünk követelné,
Mert ha te nem, a tömeg pusztít majd és kihalunk mind.
Lázongóknak az orvosa légyen Menghina doktor.


A szerző további írásai

impresszumszerzői jogok