vers
A 2010/6. számtól Várad folyóirat számai a www.varad.ro-n érhetőek el.

Szűcs László

Arcképvázlat

Gitárrá sírt vonók, homályos üvegű ablakban gitárhangon síró szeretők, kártyavár, pókfonat.
Balzsamos tánccsipke, csibesál, igehagyott prédikáció, tüsszentő csótány a konyhaszekrény oldalán.
Aztán lassított visszapergetés a gondosan elsötétített üres moziteremben:
Negyvennyolc széken egy-egy meghasonlott,
negyvennégy széken egy-egy kölcsönös,
harminchat széken,
huszonkettő,
tizenhét,
kilenc.

Gitárrá sírt dobok, hírzárlat, szezámmagos négerek,
szívemben mint az erkölcs, hártyásan oxidál a vers,
a svédacél sorok,
és a kiáltvány csak papírcafat,
pozdorja-szavak,
és mozgolódik, esztétizál, henceg, nőinkre kacsint a kisebbségi lét.
Ahelyett, hogy...
Mindegyre ahelyett.
Mindegy. Neked is, nekem is mindegy.

Gitárrá sírt oboák, éjféltájt felsivító fúvós eszközök,
Koszos félszobában gyűrött arcok, savanyú tagok,
a híres mellékudvarból fény helyett a táncolók zaja,
Majd csapatostól mi is betódulunk a zöld gyepre,
hogy azonmód két csapatra oszoljunk.
Negyvennyolc széken mindannyian,
negyvennégy fogyatkozóban,
harminchat széken már te sem,
Huszonkét kudarc,
Tizenhét,
Kilenc.


A szerző további írásai

impresszumszerzői jogok