próza
A 2010/6. számtól Várad folyóirat számai a www.varad.ro-n érhetőek el.

Magyarosi Sándor

Történet a fiatal Tóth Janiról, egy medvéről és az árnyalatnyi különbségek meghatározó jellegéről

A fiatal Tóth Jani jődögél lefelé a havasról. Fején átizzadt kalap, jobb vállán négy méter hosszúságú rönk. Fenyő. Vastagságából ítélve fajtájának igen szép példánya lehetett, akárcsak sajátjának a férfi, aki lábát minden lépésnél jól megvetve ereszkedik lefelé a hatalmas fák között. A szemei meglehetősen vörösek. Kissé borostás a fiatal Tóth Jani, kissé másnapos is, de ez nem tántorítja el attól, hogy nagyokat kortyoljon az üveg szilvapálinkából, amit a bal kezében lóbál. Mert végső soron sokkal székelyebb, mint amenynyire másnapos. Meg hát hideg a reggel, a lehelete is látszik. Törvénytelen favágásra a legalkalmasabb idő. Lépeget, kortyol, megy tovább, kortyol újra. Aztán megáll, olyan váratlanul szakítva meg a ritmust, hogy az már szinte fáj. Valamit hallhatott, valami gyanús, ide nem illő zörejt. Erre utal, ahogy óvatosan nyújtogatja a nyakát a rönk mellől, ahogyan nézelődik. Figyel feszülten. Ágak recsegnek, egyre hangosabb a zaj, s a fák között úgy tízméternyire rázkódni kezd egy bokor. A fiatal Tóth Jani szeretne valahol máshol lenni. Sötét, nagy test árnyéka dereng át az ágak között. Jani rosszat sejt, s jól sejti. Hatalmas medve mászik elő, nézi a férfit, a férfi őt, állnak néhány pillanatig farkas-, pontosabban medveszemet nézve, aztán Tóth Jani magához tér.
– Az úristenedet – ordítja a medvének – jól megijesztettél! Már azt hittem, valamelyik erdészt törte ide a nyavalya!
És már lendíti az üveget, hogy a medvéhez vágja. De mielőtt befejezné a mozdulatot, nagy felfedezést tesz. Hirtelen világosodik meg benne hogy az üveg nem félig üres, hanem félig tele van. Ha más mondja, nem hitte volna el, de most, hogy maga is megtapasztalta, már tudja: a két állapot között igen nagy a különbség. Félig üres üveget eldobhat egy székely, de olyant, amelyik félig tele van, mégpedig jóféle szilvapálinkával, soha. Egyre lassabban mozog a keze, a lendítés íve határozatlanná válik, végül teljesen megtörik, amint a fiatal Tóth Jani a szájához viszi az italt. Nagyot kortyol belőle. S mintha csak felcserélődtek volna a szerepek, most a medve áll dermedten, a nyakát nyújtogatva. Szemlátomást nem tudja mire vélni a helyzetet.


A szerző további írásai

impresszumszerzői jogok