próza
A 2010/6. számtól Várad folyóirat számai a www.varad.ro-n érhetőek el.

Lengyel János

Árnyékszéki bölcsességek

– Egészségére! – szólt Mitracsek úr egy őszbehajló, ötven év körüli úriemberhez, aki nagy gonddal gombolgatta nadrágjának ama nyílását, amelyen keresztül nyomatékosítani szokta volt személyes véleményét a világról.
Persze, a világ hasonlóan vélekedett a férfiúról, de ez már nem érdekelte Mitracsek urat. Elégedett mosollyal tolta le a nadrágját, hogy nekilásson sorsa megkönnyítésének. Tudta, a nagy dolgok meghozzák hasznukat. A tettek beszéljenek, ne a szavak!
Mert a szavak ugyebár betűkké merevülnek, azokat meg vakító papirosba zárja a nyomdagép, hogy aztán újságként funkcionálva Mitracsek úr lapozgassa effajta dologidőben. Fő a műveltség, bármikor és bárhol, elsődlegesen és mindenek felett!
Mitracsek úr nem hiába fordított nagy figyelmet a műveltségre: amint letolt nadrággal ücsörgött, agyában építő jellegű gondolatok keringtek, mint lógombóc felett ínyenc legyek raja. Kéjesen felnyögött a felismeréstől, amely a belső koponyatérben így hangzott:
– Hiába no, a legnagyobb dolgokat legszorongatottabb helyzetében produkálja az ember!
Ami kétségtelen: ez nem az a szituáció volt, amikor megrekednek a gondolatok (is), így aztán Mitracsek úrnak többszörös oka volt az elégedettségre.
Királynak érezte magát, s a maga módján az is volt. Senki és semmi nem gátolhatta meg abbeli igyekezetében, hogy kihozza magából a maximumot. Számára ez a cél jelentette a létező valóságot. Közben, mintha csak úgy, mellékesen tenné, ráeszmélt a kisember nagy igazságára:
– Ha a szarnak értéke volna, a szegények segg nélkül jönnének világra!
Egész lényével átérezte a kerek mondattá spontán módon formálódó felismerés mögötti cinikus, a zsigerekig ható kegyetlen valóságot. Bár nem igazán tudta, kicsoda valójában az a Jean-Luce Goddard, de ez a tény semmit sem von le eszmeiségének értékéből; főleg azért nem, mert elméleti tudása tapasztalatokra épült, vagyis minden szavát saját életével igazolta.
Más kérdés, hogy Mitracsek úrnak nem volt ínyére ez az építkezés. Olyannyira nem, hogy újfent elmerengett rajta. Otthonában ugyanis olyan vendég volt a szegénység, aki nem akart távozni.
– Pedig nem mondhatom, hogy soha nem volt pénzem. Vigyázat, itt kulcsszó a volt – nyögött fel Mitracsek úr. – Mert a szegény nem tud a pénzzel bánni – nem volt alkalma megtanulni. A pénztől megszédül, vagy megrémül. Tovább ragozva: ha pénzhez jut, akkor is szegény marad, míg a gazdag pénz nélkül is boldogul. Egy példa: Z. a nyomorát világéletében kannás borba igyekezett fojtani. Nemrég nyert a lottón, azóta whiskyt vedel. Vannak alapállások, amelyek sohasem változnak, függetlenül az egyén anyagi helyzetétől. Az a legrosszabb, mikor a szegénység a gazdagságon keresztül vezet a nyomorba. Az ilyesmi ép ésszel szinte elviselhetetlen; az ember képes önmaga ellen fordulni. Vagy a családját vádolja, amiért az – van. Holott a nyomor nem család-, inkább alkoholfüggő. A problémák orvoslására nem marad energia, mert az önvád és az önsajnálat felemészti.
Mitracsek úr egyre mélyebbre merült saját bölcsességében.
– Az ember akkor legyen szegény, ha van ereje túlélni azt! – szögezte le az újabb szentenciát. – Vegyük például a betegségeket: ez is olyan luxus, amit csak a gazdagok tudnak megfizetni. A fizetség nagyon fontos, mert sokszor nem azt kapjuk, amire befizettünk. A nyomor nagyrészvényeseinek ugyanis nem jár jutalék. Nem marad más, mint az önérzet és a becsület. Apropó, becsület: ezt azért találták ki a gazdagok, hogy kordában tarthassák a szegényeket. A becsület olyan kötelesség, ami sokszor ordító ellentétben áll az érdekekkel. Persze, nem a gazdagokéval. Gazdagnak lenni mindenképpen jó, legalábbis jobb, mint szegénynek maradni. A szegény boldogsága több mint esendő, és abban a pillanatban elenyész, amint megkérdezik tőle: „Szegényember, hogy adod a bölcsőt?!”
Ebben a pillanatban Mitracsek úr úgy érezte, szellemi és testi valójában kiürült. Elkövette véleményét az újságpapírral, felhúzta a nadrágját és kisétált az árnyékszékből.


A szerző további írásai

impresszumszerzői jogok