próza
A 2010/6. számtól Várad folyóirat számai a www.varad.ro-n érhetőek el.

Dan Beáta

Dögök



Az első emeleten lakó öregasszony bizonyult mind közül a legvadabbnak. Szemmel tartotta őt. Eleinte barátságosan fogadta köszönését, kíváncsian udvariaskodott. Reggelente kitárta a konyhaablakot és jókedvű mormogással dobálta a kutyák elé az összegyűjtött ételmaradékokat. Olykor egy kenyérhéj fennakadt a földszinti ablak rácsain. Nyáridőben komótosan lesétált, és a kerítés mellé helyezett tálkákba szolgálta fel a dögök lakomáját, borúsabb napokon azonban a konyhaablakból repültek a csontok, szalonnadarabok, tésztamaradékok – égi manna. Az ebek falkába verődve osztozkodtak a jobb falatokon. Ő meg bambán figyelte az állatbarát tettleges jóságát. Első perctől fogva gyanús csend fedte a tömbházak lakóit. Senkit sem zavartak a kutyák. Mindannyian valami megfoghatatlan jámborsággal és alázattal ügyeltek a kóbor jószágokra. Csak ő, a földszinti idegen kellemetlenkedett, egy alkalommal még a sintért is kihívta, az meg csak nézett nagyokat, motyogott valamit a hivatalról, meg hogy az önkormányzat menhelyére csak hivatalosan… nem jogszerű ez így…, a többiek is írják alá a panaszlevelet, és hogyha a polgármesteri hivataltól megkapják az engedélyt, csak akkor tehetnek valamit. Szó, mi szó, ott állt a lépcsőház küszöbén egyedül, tehetetlenül. Délután kopogtak. Három asszony állt az ajtóban. Az egyik az öreg szuka az emeletről, meg még két testesebb. Elhúzta a reteszt és kinyitotta az ajtót.
– Maga meg miféle ember, mit képzel az istenit, mi befogattuk, na és erre… megkínoztatná azokat a szerencsétleneket. Szemét alak. – Végighallgatta mindhármuk szidalmait, furcsállhatta volna a szomszédok jajveszékelését, de nem tette. A kiáltozó káromlások, fenyegetések: – …ha még egyszer előfordul, hát mi elintézzük magát, megértette, nem lesz itt magának nyugta… – egyáltalán nem zavarták. Hozzászokott. Minduntalan az első emeleti öregasszony fejkendőjét figyelte. Az asszony vigyorgó szájrángása idegesítette, hangja a dögök nyüszítésére emlékeztette. Lassan behajtotta az ajtót, visszatolta a reteszt. Azok a lépcsőházban még egy ideig acsarkodtak, aztán elhalt minden. Figyelte a csendet. A konyhaasztalon egy sárgás-műanyag edény zavarta meg nyugalmát. A dögök estebédjének szánt húscafatok pácolódtak abban. Napok óta tervszerűen vásárolta össze őket. Odafigyelt minden részletre, kidolgozott minden adatot, időt szentelt minden apróságra. A legtökéletesebb utolsó vacsora. Megragadta a tálat és a mosdó felé vette lépteit, határozott mozdulattal a vécécsészébe borította a bepácolt étket, majd a kagylóban alaposan elmosta a műanyag edényt. Visszatért a konyhába és rágyújtott, aztán egy apró cédulára a szomszédasszonyok jövő heti vacsorameghívását jegyezte fel


A szerző további írásai

 arrow2 / 2

impresszumszerzői jogok