próza
A 2010/6. számtól Várad folyóirat számai a www.varad.ro-n érhetőek el.

Czellár Csiba Judit

A monda valósággá vált

Fáradtan rakosgatott az órája után. Hiába, nehéz felkelteni a diákok figyelmét. De igaz is, kit érdekel a mai világban Julius Caesar írásművészete, a suebusok életmódja, Cicero bölcs mondásai vagy a latin grammatika logikus szépsége, be kell látni, keveseknek fontos ez – töprengett magában.
Nem is vette észre az előtte álldogáló diákot.
– Tanárnő kérem!
Felpillantott. Sötét hajú, kellemes arcú fiú tekintett rá. Szeme keskenyvágású, szemöldöke merész ívben hosszan húzódott a halántéka felé, csak állt és várakozva nézte őt. Nem tudta, ki ez a fiú, nem ismerte minden tanítványa nevét, még csak pár órát tartott ebben az évben.
– Tanárnő kérem – kezdte még egyszer félszegen a diák –, engedje meg nekem, hogy előadást tarthassak majd az év folyamán.
Vajon milyen nemzetiségű ez a gyerek? – gondolkodott magában.
– Miről szeretnél előadást tartani? – kérdezte lassan.
– Az alánok történetéről – hangzott a válasz.
Az alánok, alánok, kik is azok az alánok? Törte a fejét, időt akart nyerni, míg összeszedi a szertekavargó ismeretfoszlányokat. Szeles sztyeppék, a római sereg és a velük harcoló alán segédcsapatok jutottak eszébe, a Rege a csodaszarvasról, a Meotis-tenger, Dula király, az alán fejedelem, Hunor és Magor, akik elrabolták Dula lányait, a réges-régi ismeretek kezdtek felvillanni és valahogyan összeállni.
Mit is ír róluk a lexikon? Iráni eredetű lovas harcias nomád nép, akik az Urál és a Kaszpi-tó közötti sztyepvidékre a Kr. u. első század közepén vonultak be. Josephus Flavius már megemlíti őket, majd a hunok elől menekülve – 350 körül –, egy részük a Kaukázusban telepedett le, más részük a Volga és az Azovi-tenger közötti területen, Alániában élt. Itt találkoztak a magyarokkal, itt zajlik le a magyarok leányrablása, a csodaszarvas rege.
– De hát miért pont az alánokról szeretnél beszélni? – kérdezte meglepetten a komoly tekintetű fiút.
– Mert én is alán vagyok, azaz oszét. A tanárnő biztosan tudja, hogy oszét az alánok mai elnevezése. Tudom, hogy a tanárnő magyar, és tudom, hogy mi a magyarok rokonai vagyunk. Hiszen az alán fejedelem lányát vette el feleségül egykor Magor.
Csak állt megdöbbenten. Ámultan nézte a félénken beszélő, ferde vágású szemű fiút. Milyen keveset is tanítanak a magyar iskolákban a magyar őstörténetről, hiszen megtanuljuk a Csodaszarvas legendáját, Arany János költeményéből mindenki számára ismert maga a rege, hogy Dula király alán fejedelem lánya a magyarok ősanyja, de ez valamiképpen csak a mítoszok, legendák körében lebegő mesének tűnik: neki is így tűnt… Az, hogy a kazárok uralma alatt együtt éltek a magyarok és az alánok a Meotis, az Azovi-tenger mellett, valamiképpen nem tisztázódik soha, mint ahogy az sem, hogy a honfoglaláskor alán csapatok érkeztek a magyarokkal együtt, s korabeli nevük magyarul eszlár és varsány, ezt sem sajátítjuk el. Pedig milyen sok település nevében megőrződött ez a két szó! Ám csak zavaros ismerethalmaz marad mindez. Azt is elfelejtjük, hogy a jászok is az alánok kései képviselői, hiszen 1235-ben a kunokkal együtt érkeztek a Kárpát-medencébe, Magyarországra.
De most valóság a monda, itt áll előtte tanítványa képében.
– Mi ismerjük a Csodaszarvas legendát is, iskolában is tanuljuk – folytatta a fiú. – Azt is tudom, hogy a jászok ott élnek a Duna–Tisza közén, és büszkék vagyunk a rokonságra. Szeretnék az alánok történetéről beszélni, én soha nem beszéltem erről, engedje meg, tanárnő!
Meghatódva próbálta palástolni, hogy elérzékenyült, hogy ez a háromezer kilométerről érkezett diák ilyen lelkesen beszél, ilyen sokat tud a magyarokról és rokonnak tekinti őt is.
– Jól van, tarthatsz előadást az alánokról – mondta lassan, majd felpillantott a fiúra. – És tudod, nézz csak ide, ha oldalt nézed az arcomat, hasonlítunk is egymásra, oldalt nézve az én szemem is ferde vágású.


A szerző további írásai

impresszumszerzői jogok