próza
A 2010/6. számtól Várad folyóirat számai a www.varad.ro-n érhetőek el.

Balázs Ildikó

Feljegyzések a füvészkertből - Kegyelem

„De az élet alján minden cselekedetünk értelme talán ez a kötés volt, mely valakihez fűzött – kötés vagy szenvedély, nevezd, ahogy akarod.”
Márai Sándor


Mitől olyan kiegyensúlyozott és szabad az ember?
Mivel foglalkozik és nem foglalkozik? Mire gondol és nem gondol? S amikor a nemgondolás perceit kapja ajándékba, ugyan mi történik vele?
Olyankor érik meg a kegyelemre.
A kegyelem a legnagyobb ajándék, amit az ember kaphat. Nagyobb a szenvedélynél – s épp ezért senki sem vágyik rá. Csak él monotonitása közepette, ahonnan az évek-évtizedek során el-elragadja a szenvedély. Hagyja magát elragadni. Szeretni akar, szenvedni akar, visszautasítva lenni akar, új szerelmet keresni akar. A szenvedélyt átélni akarja.
Mikor történik meg, hogy az ember csak úgy megnyílik – minden rágondolás nélkül – a kegyelemnek? Amikor átélte, s odahagyta a szenvedélyt. A lemondás után átéli a kegyelem szelídségét, simogatását, gyógyírját.
Márai szerint tudható, hogy a szenvedélyért él az ember, hiszen nem lehet élő halott. Neki nem jutott a kegyelemből? Annak szellemi tisztaságából, gyötrelemmentes, szeretetteljes ellazulásából?
Kevés ember éli meg a hit kegyelmét.
A szeretet kegyelmét.
A felelősség kegyelmét.
A cselekvés kegyelmét.
Ez utolsó – a cselekvés –, mellyel kezdeni kell. Ha nincs ihlet, nincs indíttatás – marad a szakadatlan, mindennapos, egyhangúan ismétlődő cselekvés. Felkelsz, imádkozol, meditálsz, méltó emberi formába hozod magad és nekiállsz dolgozni. A munka méltósága.
A felelősség méltóság, amikor másokat nem öncélúan szeretünk.
A szeretet, mely másért való, hogy abban fényesedjék a mi orcánk.
S a hit, hogy mindez értelmet ad a mindennapoknak, melyek gyöngysort alkotnak életünk füzérén.
Tedd a dolgod, s elnyered az élet kegyelmét. Hagyd magad mögött az ingoványba húzó hiú gyermeket, a dologtalanságot, az üres órákat, melyekben az ördög nyer hatalmat feletted irigységgel, haraggal, bujasággal. Ne engedd öledbe zuhanni az ürességet. Töltsd ki pillanataid cselevéssel, s tied a nyugodt élet, a szépség és mosoly kegyelme.
A cselekvő kegyelem eljuttat az alkotás kegyelméig.

2009. június 26.


A szerző további írásai

impresszumszerzői jogok