próza
A 2010/6. számtól Várad folyóirat számai a www.varad.ro-n érhetőek el.

Zsidó Ferenc

Laska Lajos koncerten

Laska nem szerette a klasszikus zenét. A vonósok nyiszitelése idegesítette, a fúvósok öblögetése untatta, az ütősök csörtetése fárasztotta.
Egyszer, szinte véletlenül, mégis elment egy koncertre. A főnökének valami ismerősei játszottak, s a főnöke megkérte, jöjjön már el, s szóljon az ismerőseinek is, hogy legyen „tömeg”. Laska ugyan egyetlen további ismerősének sem szólt (senki olyant nem ismert, akinek úgy érezte, szólnia kellene), de ő maga nekidurálta magát, ha már a főnök kérte, legyen ő is tömeg.
A teremben húsz-huszonkét ember alkotta a tömeget, de a főnöke azt mondta, ez egy ilyen kisvárosban, klasszikus koncert esetén jó szám. És felcsendült az első tétel. Klarinétszóló: egy 20. század eleji, kísérletezős darab, dallam és hangnem nélkül. Ha nem szégyellte volna, Laska kimenekül a teremből. Bal oldalán egy apa ült hatévesforma gyerekével (úgy látszik, valaki nekik is szólt, hogy legyenek tömeg), a kissrác is fintorgott rendesen, majd fojtott hangon megkérdezte, apa, miért nem fújja rendesen a klarinétját a bácsi. Laska hálás volt a kérdésért, szerette volna megsimogatni a kisfiú fejét. Felcsendült a második tétel, a klarinétos mellé a nézőtérről, az első sorból felment egy gitáros; visított a klarinét, nyekergett a gitár. Valaki a tömegből azt suttogta, Debussy, s a szó továbbmorajlott a tömegen, csak Laska viszolygott, a kisfiú pedig durcásan megjegyezte, apa ez nem is rendes koncert. Az apa rendreutasította a fiút, így az Laska legnagyobb bánatára egy ideig csendben maradt. Körülbelül az ötödik darabnál azonban egy fuvolás is felment a színpadra, erre a kisfiú azt kérdezte, apa, rendre mindenki fel kell menjen zenélni?, mert azt ő nem akarja, inkább haza szeretne menni.
Laska arra gondolt, milyen kár, hogy ő nem kisgyerek.


A szerző további írásai

impresszumszerzői jogok