próza
A 2010/6. számtól Várad folyóirat számai a www.varad.ro-n érhetőek el.

Szabó László Tibor

Szabad verseny

A Piréz Köztársaság minden állampolgára egyetértett azzal, hogy a fel nem osztható és így csak egészében működőképes, kimagasló értéket hordozó javakat egy szabad verseny megrendezésével és ennek eredményeként osszák szét a győztesek között. Mindenkiben élt még a vetélkedés nemes ösztöne, a sport iránti rajongás. A rendezők hajlottak ugyan a kompromisszumokra, de egy ideig még erősen ragaszkodtak az úgynevezett kategorizálási szabályokhoz. Ezeket úgy értelmezték, hogy a versenyen az autósok, a kerékpárosok, a gyalogosok stb. külön-külön csoportban induljanak a díjakért. A versenyzők ezt az elképzelést azonban nevetségesnek, sőt egyenesen gyerekesnek tartották, a hosszú távú olimpikonok pedig az egyenlőség arcul köpésének minősítették. Több Trabant gépkocsi tulajdonosa már a verseny ötletének hallatán azonnal turbómotort szereltetett az autójába és lekicsinylő mosollyal nyugtázta, amikor egy kivénhedt Mercedes mellett húzott el.
Közeledett a nagy nap. Különféle bizottságok alakultak, amelyek lényegében mind ugyanazt a célt szolgálták, vagyis a verseny szabályainak pontos kimunkálását, ezek ellenőrzését és a díjak odaítélésének ünnepélyessé tételét. A versenypálya kialakítása egyébként nem okozott különösebb gondot, az egyik legfontosabb célkitűzés ugyanis éppen az volt, hogy minél többen láthassák a versenyt, együtt izguljanak az indulókkal, ők is részesei lehessenek a sikernek. Érezzék azt, hogy a megszerzett javaknak így ők is részesei lesznek, hiszen biztatásuk nélkül egyetlen versenyző sem juthat el a győzelemig. A háromszázharminchét kilométer hosszan elnyúló versenyút jelentős része ezért falvakon és városokon keresztül vezetett, és az útszakaszok melletti átjárhatatlan kordonok felállításáról hamarosan szorgos kezek gondoskodtak. A nézők egy jelentős részét persze azok alkották, kik lusták voltak a felkészülésre, közömbösséget mutattak az igazi értékek iránt, hagytak volna mindent úgy, ahogy van. Akikben legalább egy fikarcnyi vállalkozói kedv leledzett, azok mind feliratkoztak a versenyre. Sokan elődeik érdemeire hivatkoztak, erejüket fitogtatták. A türelmetlenség hamarosan olyan fokot ért el, hogy a verseny lebonyolításának időpontját három egész nappal kellett előbbre hozni.
A kidolgozott szabályok és más rendelkezések egyértelművé tették, hogy ezek megszegése a versenyző azonnali kizárását jelenti a vetélkedésből, legyen a vétkes gyalogos vagy autós, kerékpáros vagy kamionos, illetve bármilyen más járművön közlekedő személy. Az egyik legszigorúbban büntetett szabálysértésnek pl. a kanyarok levágása minősült. Ezzel kívánták biztosítani, hogy pl. az autósok vagy a kamionosok ne kerüljenek hátrányba, amint a versenyzők egy-egy falut vagy várost elhagynak, ahol a zöldellő mezők a gyalogosokat rögtön arra csábítják, hogy a rónákon átvágva tisztességtelen előnyökhöz jussanak. A verseny tisztaságát minden eszközzel biztosítani kellett, egy kanyar átvágása a szabályok értelmében a versenyző azonnali kizárását jelentette. (Ennek ellenére – mint az eredményhirdetés után kiderült – több gyalogost is diszkvalifikálni kellett.)
A rendezők a verseny előtt sokáig vitatkoztak azon, hogy miként szabályozzák a kerékpárosok haladását. A kiépített kerékpárutak használata ugyanis jogosulatlan előnyökhöz juttatta volna őket, ugyanakkor fennállt az a veszély is, hogy az úttesten közlekedve a gyalogosok tömege hátráltatja majd előrejutásukat. A dilemmát végül úgy oldották fel, hogy a gyalogosokat – amennyiben egy kerékpáros haladt el mellettük – helyben járásra kötelezték.
Végre elérkezett a várva várt vetélkedő napja. A startnál a legigazságosabb módon, vagyis sorsolással döntötték el, hogy ki melyik kockakőről indulhat. A versenyzők könnyedén megtalálták helyüket, ugyanis a kockakövekre a különböző bankok és nagyáruházak reklámjait festették fel, a start helyét pedig a jelentkezés után azonnal visszaigazolták. Az autóknak természetesen egy egész alakos figura jutott, a gyalogosoknak viszont csak egy pisze orr vagy egy szám a reklámfelületből. Ez a megoldás még a startzászló lecsapása előtt heves konfliktust robbantott ki. A gyalogosok az esélyegyenlőség súlyos megsértésének vélték az útfelület ilyetén felosztását. A kialakult helyzeten azonban már nem lehetett változtatni, mivel a reklámfelületek eltüntetése a bankok és nagyáruházak szponzorálásának visszavonását jelentette volna, a támogatás nélkül pedig az egész verseny ellehetetlenül. Az indulás előtti utolsó akadályt végül úgy sikerült elhárítani, hogy a startnál minden gyalogos egy kockakővel előbbre léphetett. Ez jelentős esélyt adott nekik a győzelemre és a versenyzők közötti békét is helyreállította. Természetesen senki sem gondolt komolyan a visszalépésre, hiszen mindenki szilárdan hitt abban, hogy a győztesek között lesz.
A verseny első szakaszában úgy nézett ki, hogy kiegyenlített küzdelem folyik mind a gyalogosok és az autósok, mind pedig a kamionosok és a kerékpárosok között. Csak egy apró incidens zavarta meg a küzdelmet, ugyanis az egyik kerékpáros majdnem leszorított két kamiont az útról. Három büntető pontot kapott és mehetett tovább. A rendezők közül azonban egyesek attól féltek, hogy a gyalogosok így vérszemet kapnak és tekintve hatalmas tömegüket, ez beláthatatlan technikai problémákhoz vezet majd. A kerékpáros kizárásával példát lehetett volna statuálni – mondta az egyik ellenőr.
A második szakaszon – mindenki meglepetésére – az autósok és a motorkerékpárosok vették át a vezetést, a gyalogosok pedig hosszú sorokban szakadoztak le az élvonaltól. A kerékpárosok alapvetően jól tartották magukat, de ez csak szabálytalannak ugyan nem minősíthető, de erkölcsileg teljes mértékben elítélhető trükkjeiknek volt köszönhető. A cél előtt, az utolsó falu elhagyása után még mindig egy tizenhat éves Trabant haladt az élen, de már minden oldalról füstölt és csak idő kérdése volt, hogy mikor kell a versenyt feladnia. És ekkor, az enyhe emelkedőn a gázpedálra tapostak a Ferrarik, a Mercedesek, a Rolls-Royce kocsik pilótái, mindegyikük oldalán tisztán látható és jól olvasható volt cégük logója, neve és reklámszövege. Ők győztek. Az első három helyezett sorrendjét még célfotóval sem sikerült megállapítani, így a fel nem osztható, kimagasló értéket hordozó javakat a legigazságosabb módon, sorsolással osztották ki közöttük.


A szerző további írásai

impresszumszerzői jogok