próza
A 2010/6. számtól Várad folyóirat számai a www.varad.ro-n érhetőek el.

Czirják Árpád

Vendégrendező

A várva várt vendégrendező végre-valahára megérkezett a városunkba. Két hónap alatt az előadás be kell legyen mutatva. Délután fél négy körül mindig tízlejes menüt ebédel a Horea utcai Emma-féle pinceétteremben. Egyedül. Közben mobiltelefonján székelyföldi színházigazgatói teendőit intézi, míg a leves ki nem hűl, s meg nem csömöröl ettől. Aztán vendégszobájába sétál. Útközben, miután befordul a szűk sikátor alagútjába, s elhalad a volt Haladás mozi, leendő bábszínház omladozó, egyébként zsidó, de 1900 után épült műemlék épülete mellett, néhány avantgárd zeneművészeti gondolatot vált Bartók Bélával annak mellszobra előtt tévelyegve, majd Aranka Györggyel néhány felvilágosult szót. Felesége már rég meghalt. Fiaival lenne két jó szót váltani, de már felnőttek. Járják a maguk útját a nagyvilágban, nincs, ki apuka útját kövesse.

Nagyon nehéz volt vendégszobájába érnie, mert a körzet félmérföldes távolságban mind fel van túrva. Életveszélyes építőtelep. Meg forgalmas parkoló. De közveszélyes is a közeli áruházak, bankok, kaszinók, cigány kurvák miatt. Lépései egyre nehezebbek. Egyre nehezülnek. Már alig teszi egyik lábát a másik után. Cammog. Még nem áll. De majdnem. Egy helyben toporog. Centizik. Végül vendégszobájába érve nagyot huppan fekhelyére, és kissé megnyugszik. Végre Ödön von Horváth életrajzát és drámáinak ad hoc magyar fordítását studírozhatja. Este meg a Pro Tv-ben Nae Caranfil rendezte filmeket tekinthet meg. Majd elalszik, hogy másnap reggel 10-től újabb próbát kezdhessen. Hisz van elég embere, és idegenekkel nem áll szóba. Színpad felé igyekezve azonban a portás friss küldeményt kézbesít: Angajare de clown, de Matei Vişniec. Premiul UNITER pentru cea mai bună piesă nouă românească pe anul 1990. Sokáig forgatja eltűnődve, nincs is igazán mit kezdjen vele, aztán kelletlenül, félszegen, lyukas zsebébe csúsztatja. Fejét leszegi, unottan csoszog tovább. A másnapos portásnak kiadja a parancsot: ma este főpróba lesz, senkit ne engedjen be, titkos újságírókat, szűz színiseket se!

A színház záródó kapuja nagyot döndül. Bezárul. Zárt osztállyá lényegül, ahova immár csak a fél évszázados summa cum laude orvosprofesszor, ill. dögös testű szexi asszisztense léphet be. Ekkor a kapus nagyot sóhajt, s az ablakba egy citromfát helyez el. Felveszi a lépcsőforduló sarkában a földön megpillantott drámakötetet, és mielőtt bárki is észrevehetné, furcsán belelapoz. Majd miután unottan, nehézkesen szétnézett, nagy vigyorral, kajánul elsomfordál vele odújába, és olvasni kezdi. Majd hátradől a fotelkényelmű székében, és elalszik a másnapos fáradtságától. Nehéz dolog a zárt osztályon…


A szerző további írásai

impresszumszerzői jogok