Kenny McBride
A művész szabad – Ütő Gusztáv művészetéről
Felfüggesztettek mindent, ami hierarchikus, hivatalos vagy politikus, sátorfalu nőtt ki a földből, és a tömeg körülbelül öt napon át együtt táborozott, osztozva a „megszentelt szabadságban”. Este a sok kis tűz melege mellett gyűltek össze, beszélgettek és ittak, megosztották örömüket és bajaikat, amelyekkel az új valósággal való barátkozás járt. Nem számított, hogy esik, hőség van, szél fúj vagy hideg van, minden évben hatalmas tömeg gyűlt össze az ország valamennyi vidékéről. Sokan csak rövid időre tértek haza Magyarországról, Ausztriából vagy Németországból, hogy régi barátokkal találkozzanak és kivegyék részüket a jelenségből. Ez a rendezvény olyan lehetőséget nyújtott a művészet gyakorlásával való megismerkedésre, amely a lakosság számára addig elérhetetlen volt.
Baász Imre halála után (1991-ben Baász rosszul lépett egy meredek hegyi ösvényen, majd kórházba került. Egy ápolónő sterilizálatlan tűvel fecskendezett be injekciót, ezt követően vérmérgezést kapott, majd néhány napon belül meghalt) Ütő Gusztáv vette át az AnnART szervező bizottságának vezetését, megalapította az ETNA alternatív művészeti csoportot, amelynek posztumusz tagja lett Baász is. Az ETNA, segédek népes csoportja– tolmácsok, grafikai tervezők, szponzorok és házigazdák – segítségével, minden év júliusában megszervezte a rendezvényt. A fesztiválon rengeteg külföldi művész vett részt, akik hozták magukkal különböző saját gyakorlatukat, megélt tapasztalataikat, kultúrájukat. Ugyancsak Ütő Gusztáv döntött úgy 1999-ben, hogy leállítja a sorozatot. „Fontos volt, hogy a fesztivál szellemisége ne szelídüljön meg, és ne tekintsék úgy, mint egy intézményt”.
Az AnnART nemzetközi missziójáról szólva Ütő ismét csak a dialógus architektonikáját emeli ki, utalva 89 előtti illegális akciói céljára is. „Az AnnART szerepe az volt, hogy híd legyen. Hogy egy olyan közönség, amely nem utazhatott, megismerkedhessen a külföldi művészek munkáival és filozófiájával. A képzőművészet más területeit, festészetet, szobrászatot, grafikát már ismerték, ez kétségtelen, de a performanszt és az akcióművészetet nem, mert ezeket tiltotta a korábbi rezsim. Az is fontos volt, hogy megismerkedjünk más kultúrákkal, fontos volt láttatni, hogy ezek léteznek, és megtanulni, hogy milyen módon léteznek, mivel olyan hosszú időn át éltünk a sötétben.”
(A szöveg egy Ütő Gusztávval készített interjú, valamint a művész és az ETNA Alapítvány archívumában végzett kutatások alapján készült, amelyekre 2003 júliusában került sor Sepsiszentgyörgyön.)
A szerző további írásai
5 / 5