társadalom
A 2010/6. számtól Várad folyóirat számai a www.varad.ro-n érhetőek el.

Péter I. Zoltán

A városháza építésének előkészületei


Az 1900. év krónikája

A terv elkészítése után hosszabb szünet következett, mígnem az ezredforduló utolsó évében sűrűsödni kezdtek az események az építendő városháza körül. Busch Dávid városi főmérnök javaslata mellett, miszerint a legalkalmasabb helyszín az új városháza építésére a Szent László téri régi reáliskola telke lenne, egy másik terv, illetve elképzelés is született. „A másik terv szerint a Széchenyi téri városháza mellett levő magtárépület [helyén ma az Oltea Doamna iskola új épülete található – P. I. Z. megj.] telkére lehetne megfelelő városházát építeni. Ez esetben meg lehetne valósítani azt a régi tervet, hogy a régi reáliskola helyén a már szűknek bizonyult Szent László templom helyett megfelelő tágas plébániatemplomot építsenek.” (Tiszántúl, 1900. január 14.)

*A Szent László tér észak-nyugati része a római katolikus plébániatemplommal és
az egykori reáliskolával


„A városnak sűrgősen gondoskodnia kell helyiségről a hivatalai számára, mert a kir. tábla épületeit ki kell bővíteni, erre a város kötelezte magát s a bővítésre át kell engedni a mostani városház telkének egy részét” – tudatta a Nagyvárad cikkírója január 14-én, majd ismertette, hogy újra felmerült az a régebbi ötlet, hogy a Zöldfa épületét alakítsák át városháza céljára. Czeglédy Sándor, a Zöldfa bérlője ellenben csak úgy volt hajlandó a még kilenc évig érvényben levő bérleti szerződéséről lemondani s az épületet a város rendelkezésére bocsátani, ha 36 ezer forinttal kárpótolják. Az összeget bár méltányosnak tartották, mégis sokallták a városatyák, s talán igyekeztek jobb belátásra bírni a bérlőt, így az végül engedett az eredeti elképzeléséből: „Czeglédy Sándor legutolsó ajánlata szerint hajlandó a szállót minden kárpótlás nélkül a városháza céljaira átadni, azonban a kávéházért és vendéglőért 15.000 forint évi bér helyett csak 4.000 forintot ajánl meg. […] A tanács ma délelőtt megtekinti a Zöldfa Szállodát, meggyőződést szerzendő arról, vajon megfelel-e a célnak, s egyáltalában lehető lesz-e e kérdést véglegesen megoldani, hogy most nagy befektetés szükséges-e az átalakítási munkálatokra. Ha e szemle eredménye kedvező lesz, a városi hivatalok már májusban bevonulnak új otthonukba, ellenkező esetben pedig folytatódik a decentralizálás egészen addig, míg föl nem épül az új városháza.” (Nagyvárad, 1900. február 2.)

A helyszíni szemle megtörtént, eredményét másnap, 1900. február 3-án már meg is vitatták a városházán, de a tanács tagjainak véleménye igencsak megoszlott. „A műszaki vélemény képviselője Busch Dávid főmérnök azt mondja, hogy a szobák nem elegendők az összes hivatal befogadására és a renoválás és új szárnyépület emelése oly nagy befektetést igényel, amit nem érdemes egy ideiglenes rendezésért kockáztatni. A pénzügyi vélemény képviselője, Ragány János főszámvevő a város anyagi helyzetére való tekintettel ajánlja a Zöldfát, mert új városházát csak újabb közköltség emeléssel lehetne felépíteni. A bizottság általában a Zöldfa ellen nyilatkozott és modus vivendi gyanánt elfogadta Hoványi Géza dr. igen helyes és okos indítványát, hogy t.i. a hivatalok áthelyezéséről sürgősen gondoskodjanak, de ezzel együtt tárgyaljanak tovább az új városháza kérdésében, éspedig, mivel annak pénzügyi oldala még nincs kellőleg megvilágítva, a Zöldfa átalakitásának és az új városházának tervét vegyék párhuzamos tárgyalás alá és mindkét kérdést világítsák meg pénzügyi szempontból. A bizottság ezt a javaslatot elfogadta…” (Nagyvárad, 1900. február 4.)

Bulyovszky József polgármester azt indítványozta, hogy ideiglenesen a régi városháza és az egykori Apolló fogadó épületeiben helyezzék el az egyes hivatalokat, majd megerősítette: „Az új városháza építése a Zöldfa átalakításával párhuzamosan vétessék állandó tárgyalás alá, s pénzügyi szempontból mindkettőre nézve nyújtsanak világos képet.” (Tiszántúl, 1900. február 4.)

A régi városháza ódon földszintes épülete a Fő utca 10. szám alatt volt. (Helyére építették 1905-re a Stern-palotát.) Ebben az épületben működött 1860-ig, a városok adminisztratív egyesítéséig, Olaszi polgármesteri hivatala.
Nem sokkal a már említett értekezlet után, február 12-én Bulyovszky József polgármester egy memorandumot készített a városháza építése ügyében. Ebben azt fejtegette, hogy takarékossági szempontból Olasziban a városháza fennmaradó részének felhasználásával, a szomszédos magtár épületének lebontásával és a belőle nyert jó anyagok felhasználásával egy nagy utcai kétemeletes, egyszerű kivitelű épületet emeljenek. A tervezéssel ez esetben is ifj. Rimanóczy Kálmánt bízná meg. (Tiszántúl, 1900. február 13.) Egyúttal azt is javasolta, hogy: „A Szent László téri régi reáliskolai épület a város által megszerzett árban ajánltassék föl és pedig ez is a törvényhatósági bizottság által hozandó határozattal átiratilag, illetve küldöttségileg megyés bíbornok püspök úrnak és a főtisztelendő nagyváradi káptalannak, mint kegyúrnak még pedig azon célból, hogy a piactéren levő a róm. kath. plébániai iskola helyére a patronátus főtisztelendő káptalan által esetleg társadalmi segély igénybevételével áthelyeztessék és ott a Szt. László térnek és a hitközségi élet magasztos elveinek megfelelő mo[nu]mentális plébánia templom építtessék. Nem találom itt helyén valónak, hogy ezen rendezéssel nemcsak a nagy közönségre, de a városra is mily nagy előnyök hárulnának. Anyagilag a város megkapná az épületre tett vételi árt. A Szt. László tér a régi templom elbontásával nyerne szépségében és forgalmi képességében…” (Nagyvárad, 1900. február 13.) A bürokratikus nyelvezet ellenére is világos, egyértelmű a polgármester elképzelése, kérdés csak az maradt, hogy mennyire nyeri el a püspök, illetve a káptalan tetszését.
A polgármester memorandumának ismeretében többen megírták véleményüket a korabeli újságokban. Dr. Adorján Ármin szerint: „Szerény magam is azok közé tartozom, akik a városházát Újvároson szeretnék felépítve látni. […] Újvároson, ahol annak különben is igen megfelelő helye volna a volt reáliskola helyén, és ahol annak felépítése, mint azt a szakértők kimutatják, egyrészt nem kerülne többe, mint az olaszi városháza, másrészt pedig alkalmas volna arra, hogy ennek a városrésznek ma már hanyatlásnak indult forgalmát, és különösen kereskedelmét és iparát legalább némi részben helyrehozza. A közügy pedig szintén nem veszítene, mert csak az lenne a különbség, hogy eddig az újvárosi és a többi városrészbeli emberek mentek Olasziba a városházára, ezentúl pedig majd az olaszibeliek jönnének Újvárosra. Ez pedig nem volna olyan nagy baj…”(Nagyvárad, 1900. február 15.)


A szerző további írásai

 arrow2 / 8 arrow

impresszumszerzői jogok