kultúra
A 2010/6. számtól Várad folyóirat számai a www.varad.ro-n érhetőek el.

Balázs F. Attila

Új poétikai modell a román költészetben

A XX. század elején és a két világháború között, a román irodalom és ezen belül a költészet látványos fejlődésnek indult, olyan nemzetközileg is ismert és elismert személyiségeket adva, mint Ion Barbu, Lucian Blaga, George Bacovia, vagy az avantgárd szerzők: Stephan Roll, Tristan Tzara, Ilarie Voronca, Gellu Naum, akiket méltán lehet nyugati kortársaikkal egy sorban említeni.
A kommunista rendszer bevezetésével (1946) a román irodalom képe drasztikusan megváltozott. A proletkult és a szocialista realizmus lezüllesztette, megfojtotta az irodalmi folyamatokat. 1960-ig az irodalmat a vezetők dicsőítése, a munka és a termés dicsérete helyettesítette. A 60-as évek végén kezd magához térni a költészet, ám az olyan szerzők mint Nichita Stanescu csupán nyelvi és filozófiai szinten képes megújítani a lírát, miközben a csaták a stílus, a modor, és nem a lényeg körül folytak.
A nyolcvanas években tűnik fel egy új generáció, amely nem épül be az irodalmi struktúrákba, hanem a rendszer ellen fordul. Az előbbi években is itt ott felütötte fejét a lázadás szelleme, de ezek elszigetelt próbálkozások voltak. A 80-as években tömegesen lépnek fel az írók, ezért nem lehetett elfojtani mozgalmukat, csupán közlési lehetőségeiket tudták leszűkíteni.
A nemzedékhez tartozó lírikusok az előző generációval szembefordulva, a két világháború közti időszakból választanak maguknak modellt (Tudor Arghezi, George Bacovia), vagy Nichita Stănescu lírájából indulnak ki, de az igazi példakép Ion Luca Caragiale. A valamivel idősebbek közül Mircea Dinescu , Geo Dumitrescu, Petre Stoica, Mircea Ivănescu, Leonid Dimov, Emil Brumaru, Şerban Foarţă stílusát tartják vállalhatónak.
A 80-asok lázadása nem csak ideológiai jellegű volt, hanem jelentős mértékben esztétikai is. Szakítottak az európai modellekkel, és az amerikai irodalmi folyamatokra kezdtek figyelni. Az ő költészetükben tükröződnek először a társadalmi folyamatok, jelennek meg a posztmodern eszközök, hatások (játékosság és irónia, nyelvjátékok, onirizmus, minimalizmus, pszeudovízió, cinizmus, nihilizmus).
Az új nemzedék elhozta a román költészet várva várt megújulását. Ám távolról sem volt egységes a 80-as évek költői rajzása. Többféle irányzat, stílus, felfogás érvényesül, amelyeket az egyének temperamentuma, ízlése, földrajzi-kulturális meghatározottsága, a hagyományok kisebb-nagyobb hatása is befolyásol. Ezért leszűkítő és hamis lenne a posztmodernnel azonosítani az egész nemzedéket, bár legtöbbjüknél felfedezhető a posztmodern hatása (is).
A nyolcvanasok legismertebb személyiségei a Nicolae Manolescu vezette bukaresti Cenaclul Luni (Hétfői Kör) látogatói közül kerültek ki: Mircea Cartarescu, Traian T. Cosovei, Florin Iaru, Romulus Bucur, Alexandru Musina. A kör alkotóinak munkáiból két antológia is megjelent.
Ion Muresan, Liviu Ioan Stoiciu, Aurel Pantea, Marta Petreu a fent említett költőkkel egy időben indultak, a bukarestiekkel hasonló jegyeket náluk is felfedezhetünk, de rájuk inkább jellemző az új antropocentrizmus, a személyesebb költészet, az egzisztenciális elkötelezettség, a traumatikus, bensőt feltáró verseszmény.
A háromnyelvű kolozsvári egyetemi kulturális folyóirat, az Echinox, a Kolozsváron tanuló és alkotó fiatal költők meghatározó műhelye volt. Az első nemzedék amely a lap körül formálódott, olyan neveket adott, mint Petru Poantă, Adrian Popescu, Dinu Flămând, Eugen Uricaru. A lap körül csoportosultak a nyolcvanasok is Mircea Petean, Traian Stef, Dumitru Chioaru, Ioan Moldovan, Ion Mircea, Ion Muresan, Aurel Pantea, Marta Petreu.
A folyóirat hamar a a szabad véleménynyilvánitás és az irodalmi viták forumává válik. 1973-ban a lap vezetését átveszi Ion Pop, Marian Paphagi és Ion Vartic, akik 10 éven át helyükön maradnak.
Ezekben az években formálódik az erdélyi nyolcvanas nemzedék, az említetteken kívül Ştefan Borbély, Al. Cistelecan, Ioan Groşan, Emil Hurezeanu, Ion Simuţ, Alexandru Vlad.
Az „Echinox iskolájában” formálódott Ruxandra Cesereanu, Ovidiu Pecican, Adrian Suciu, Alexander Baumgarten is.

A magyarok közül: Szőcs Géza, Bréda Ferenc, Egyed Péter. A németajkúak közül: Rolf Bossert, William Totok, Richard Wagner. A magyar nyolcvanasok: a Kimaradt Szó antológia szereplői és a III. Forrás-nemzedék tagjai a kolozsvári Gaál Gábor kör, a nagyváradi Ady Endre kör és a csíkszeredai Tamási Áron kör vonzáskörében tevékenykedtek, és többé-kevésbé rendszeresen látogatták egymás műhelyeit, számon tartották és meghívták egymást.


A szerző további írásai

1 / 2 arrow

impresszumszerzői jogok