kultúra
A 2010/6. számtól Várad folyóirat számai a www.varad.ro-n érhetőek el.

Péter I. Zoltán

Az Érmellék szerelmese. Búcsú Borbély Gábor helytörténésztől

Az Érmellék szülötte és szerelmes volt. Borbély Gábor 1948. augusztus 2-án született Biharfélegyházán. Iskoláit szülőfalujában, majd Nagyváradon végezte, hogy utána Marosvásárhelyen szerezzen magyar nyelv és irodalom szakos diplomát. Már az 1970-es évektől foglalkozott a népi kultúrával. Az Érmellékről szóló tanulmányai az Ifjúmunkásban, a Falvak Népében, a Művelődésben, valamint a nagyváradi Fáklya napilapban jelentek meg. Nagyon szerette ezt a vidéket, az itteni szorgalmas emberekkel együtt. Tisztelte és nagyra becsülte őket amiatt is, hogy a nehézségek ellenére helyben maradtak, folytatták őseik munkáját, és ezen belül is a szőlőtermesztést és a borászatot. Példamutató az a szorgalom, odaadás amellyel az Érmellék múltját, történetét kutatta. Az 1990-as évektől kezdve a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság (PBMEB) oszlopos tagjaként szabadabb körülmények között folytathatta helytörténeti kutatásait. Immár minden megkötöttség nélkül írhatott és publikálhatott. Istennek hála, Borbély Gábor élt is ezzel a lehetőséggel. Azt követően, hogy 1999-ben korkedvezményes nyugdíjba ment, még inkább belevetette magát a kutatásba. Ekkor már nagyobb lélegzetű munkái is megjelentek, mint például az Elpusztult középkori települések az Érmelléken, A szőlőtermesztés múltja az Érmelléken, Paraszti önkormányzat a hegyközségekben.
Tanulmányai, cikkei a Művelődésben, a Honismeretben, a Néprajzi Látóhatárban, a Kriza János Néprajzi Társaság évkönyveiben, a KREK református kalendáriumaiban, a Partiumban, valamint a PBMET évkönyveiben jelentek meg. Ugyanakkor számos szócikket írt a Révai Új Nagylexikon számára. Társszerzője volt Bihar megye útikönyve I. és II. kötetének, valamint a megjelenés előtt álló Bihar megye kastélylexikonának.
Itt kell megemlíteni azt, hogy 2003 nyarán Sófalvi Istvánnal közösen sorra bejárta az Érmellék településeit, dokumentumfotókat készítve e történelmi borvidék relikviáiról. Munkájuk gyümölcseként, Sófalvi István fotóművész képeiből egy csodálatos kiállítást állítottak össze, amelyet Nagyváradtók Budapestig több helyen is nagy sikerrel bemutattak. Érmelléki borpincék címmel kötetben is megjelent a kiállítás anyaga a szakszerű ismertetővel egyetemben. Még ezt megelőzően Csernák Bélával közösen megírta Bihar község történetét a Partiumi füzetek sorozat nyitókönyveként.
Említésre méltó az is, hogy nemcsak az Érmellék kitűnő ismerője volt, hanem egész Erdélynek. Számos kirándulócsoportot vezetett, főleg a határon túlról, Erdély történelmi városain és hegyein át, részletesen ismertetve azok műemlékeit és hagyományait.
Ma még talán fel sem tudjuk kellően mérni azt a nagy űrt, amit Borbély Gábor maga után hagyott, azt, hogy mi minden hasznosat alkothatott volna még. Ami csak a nagyok sajátossága, hogy hiteles, jól dokumentált munkákat adott ki mindig a kezéből. De nemcsak az alkotásai voltak hitelesek, hanem ő maga is. Mindig a közösség ügyét szolgáló hivatását helyezte önérdeke fölé. Nagy tudásánál talán csak szerénysége volt nagyobb. Ritka erény ez már napjainkban. Talán emiatt is próbálta elhárítani a PBMEB kitüntetését, a Fényes Elek-díjat. Szerénysége ellenére az utóbbi években nem zárkózott el attól, hogy előadásokat tartson különböző ünnepségeken és rendezvényeken.
Súlyos betegsége meggátolta abban, hogy befejezze két tervezett könyvét. Az egyik a Fekete-Körös-völgyi magyarság története lett volna, a másik szülőfaluja, Biharfélegyháza monográfiája. Ez utóbbit már szinte teljesen megírta, összegyűjtve a forrásanyagot az egész könyv részére. Dukrét Géza ígérete szerint kiadják postumus kötetként a Partiumi füzetek sorozatban. A már megírt rész végére odaírják: itt szakadt meg a kézirat a szerző halála miatt. Ezt követően a Borbély Gábor által összegyűjtött dokumentumok és feljegyzések alapján befejezik a könyvet. Valahogy úgy, ahogy annak idején Puccini torzóban maradt utolsó operáját, a Turandotot 1926-ban bemutatták a milánói Scalában. A harmadik felvonás közben, Lin halál-áriája után a karmester Toscanini lekopogta a zenekart, a közönség felé fordult és elcsukló hangon mondta: "Itt halt meg a maestro!"
Borbély Gábor 2009. szeptember 6-án hunyt el. Halála mélyen megrendítette barátait és tisztelőit. Hatalmas tudásával, szerénységével örök példaképül szolgál mindannyiunknak.
Egy héttel a halála után, a Pro Érmellék Társaság post mortem az Érmellék díszpolgára címet adományozta Borbély Gábornak. E címet azok számára létesítették, akik sokat tettek e térség értékeinek felkutatásáért, megismertetéséért. Borbély Gábor kapta meg elsőként e címet, aki valóban rászolgált erre. Csak azt sajnálhatjuk, hogy nem életében vehette át ezt az elismerést jelentő címet.


A szerző további írásai

impresszumszerzői jogok