kultúra
A 2010/6. számtól Várad folyóirat számai a www.varad.ro-n érhetőek el.

Balázs F. Attila

Granadai Nemzetközi Költészeti Fesztivál 2010 - fesztiválnapló

A kilencvenes években nem voltak jó élményeim a repüléssel kapcsolatban, Bukarestbe és Prágába orosz gyártmányú gépek repültek, a legkisebb légörvényben is úgy ráztak, mint a valamikori lovas szekerek, ha a kocsis a lovak közé csapott. Antalyába, Dél-Törökországba, olyan géppel repültünk, amelynek az oldalán repedések voltak. Vastag jégdudorok keletkeztek rajtuk. Feszült voltam végig és mondtam a miatyánkot. Aztán elhatároztam, hogy többé nem repülök, csak oda megyek nyaralni, ahová elvisz a kocsi, vonat, busz. Így is maradt volna minden, ha nem érkezik meg a meghívó a nicaraguai Nemzetközi Költészeti Fesztiválra. Érdekes ország, érdekes rendezvény, trópus. Ezt kihagyni?! Hát nem. Ha le kell zuhannom, akkor legalább visszafelé jövet, zártam le magamban a belső vitát.

*Katedrális Granadában. A szerzõ felvétele


És elrepültem. Át az óceánon Atlantába. Két órával hosszabb ideig tartott az út a hatalmas vihar miatt, amibe keveredtünk, aztán a leszállás sem volt egyszerű, hisz az óriási repülőtér jégpályához hasonlított. Fújt a szél, havazott. Nem volt kedvem bemenni a városba körülnézni. Egyenesen a szállóba mentem. A járatok felét törölték, köztük a managuait is. Másnap érdeklődtem, milyen lehetőségem van eljutni Nicaraguába, hisz nekem időre oda kell érnem. Aznap nem volt csak egy olyan járat, mely megközelítette a célországot. Így hát, bár nem terveztem, elrepültem Guatemalába. Még időben voltam, mert ösztönösen három nappal hamarabb indultam Münchenből, így hát megnéztem Antiguát, a régi fővárost, amelyet földrengés pusztított el, az Atitlán-tavat, amely krátertó, ötször nagyobb, mint az erdélyi Szent Anna-tó. Az ország elszigetelt részén van, magas hegyek között. A bérelt autó egyesben is alig kapaszkodott, de gyönyörű volt a táj, a maja viseletek, az őserdők. Furulyákat, bambuszdobot, sálat, jellegzetes maja motívumokkal díszített szőtteseket tukmálnak rám, olcsón. Antiguában ódon szállóban alszom, mintha múzeumban vetettek volna ágyat. Reggel menekülök a dohos szagból. A csodálatos udvarkertben viszont bőséges reggelit és isteni kávét kapok. Körülöttem mangó-, mandarin- és narancsfák, meg kókuszpálmák. A mangó még nem érik, a mandarin édesebb, mint az üzletben vásárolt. A reggelihez kapok egy tál gyümölcssalátát is: papaja, sárgadinnye, görögdinnye, narancs, banán és ananász. Később a piacon megtapasztalom, mennyiféle gyümölcs terem a trópusokon. Az új fővárosban, Guatemala Cityben, a Holiday Innben alszom. Ez már Európa. De nem ezért mentem oda. Másnap reggel végre felszáll a Managuába induló gép. Kubai tulajdonú légitársaság, de minden rendben. A repülőtéren várnak, az ír, a perui és a hondurasi vendégekkel beülünk a mikrobuszba. Irány Granada, a spanyol telepesek által alapított valamikori főváros, a Nicaragua-tó partján. Engem a Cocibolca szállóban szállásolnak el. Cocibolca is tó, de az új főváros mellett. Kis családias szálló, szép belső kerttel, teknősbékákkal, pálmákkal. És saját medencével. Internet-hozzáférés éjjel-nappal. Ez is fontos.

A fesztivál első napja

A kísérő rendezvények sora reggeltől zajlik, de mi csak az ebédre megyünk a Casa de los Leonesba, a főhadiszállásra. A trópusi országokban este kezdődik az élet, a fesztivál is este kezdődik igazán. A köszöntőbeszédek után felolvas a több mint száz vendég költő első csoportja. A tér tele emberekkel, a felolvasások közben csend van, aztán hangos tetszésnyilvánítások. Latin temperamentum. Felfigyelek az ausztrál Stuart Cooke, a dán Niels Frank, a német Timo Berger, a holland Tsead Bruinja, a spanyol Daniel Rodríguez Moya, a makedón Nikola Madzirov verseire. Ahány költő, annyi stílus, mégis mindegyik megérinti az embert. Azok a költők, akik némileg tudnak spanyolul, spanyol nyelven olvasnak fel, a többi anyanyelvén, amit tehetséges egyetemisták tolmácsolása követ. Itt is megtapasztalom egyes költők önzését, a rendezők diszkrét jelzése ellenére sokszorosan túllépik az egy felolvasónak szánt időkeretet. Mintha a mennyiség számítana, nem a minőség. A felolvasások után a Nemzeti Népi Táncegyüttes fergeteges előadása következik, az embernek eláll a lélegzete a sokféle szép népviselet, a temperamentum láttán, a vérpezsdítő zene hallatán. A vacsorát kései órára teszik, evés-ivás közben a Los Hijos del Son zenekar játszik.


A szerző további írásai

1 / 4 arrow

impresszumszerzői jogok