kultúra
A 2010/6. számtól Várad folyóirat számai a www.varad.ro-n érhetőek el.

Péter I. Zoltán

Évszázados nagyváradi házak

A századforduló előtti évtizedektől az első világháború kitöréséig jelentős fejlődés jellemezte Nagyváradot. Pezsgő életű, viszonylag korszerű település jött létre, az ipar, a kereskedelem addig nem látott fejlődésnek indult, és a társadalom is nagy átalakuláson ment át. Meghatározó szerepet játszott ebben a polgárosodás, amelynek a politikai viszonyok megszilárdítása nyújtott kedvező hátteret. A leglátványosabb fejlődés talán az urbanizáció terén mutatkozott. A városfejlesztés velejárója a vízmű és a vízhálózat kiépítése (1894), a villamosmű létesítése, egyben a közvilágítás bevezetése (1904), a villamosközlekedés beindítása (1906), majd az első világháború előtt a csatornahálózat kiépítése.

*Az egykori Kereskedelmi
Csarnok, ma az Egyetem or-
vosi karának fõépülete. Fotó: Szűcs László


Nagyváradon, amint a térség más városaiban is, a századforduló építészetét a bőség és sokszínűség jellemezte. A 19. század második harmadától a romantikát fokozatosan kiszorította az eklektikus építészet. Mint a neve is mutatja, e stílus követői válogattak a régmúlt építészeti stílusaiban, visszatértek azokhoz, néha stílustisztán, máskor egyazon épületben több stílust alkalmaztak. E többféleségből adódott ennek az irányzatnak a másik elnevezése, a pluralizmus. Mivel az építészek egyfajta történetieskedésre törekedtek, használatos rá a historizmus kifejezés is. Az különböztette meg nagymértékben a romantikus építészettől, hogy a tervezők az épületbelsőt is igyekeztek stílustisztán megoldani.

E stílus első jelentősebb nagy tömegű épülete a 135 éve emelt premontrei főgimnázium és jogakadémia volt. Az egykori pálos rendházat, illetve templomot 1808-ban foglalhatta el a premontrei rend, amely tanítással is foglalkozott. A tulajdonképpeni rendház mellett a 19. század derekán már létezhetett egy iskolaszárny, ugyanis az 1859-ben kiadott Halácsy-féle térképen már látható a főgimnáziumnak az utcáig nyúló első kétemeletes szárnya, valamint az ezt követő udvari traktus a mostani főbejáratig. Ezt bővítették 1872– 1874 között az Úri (ma Ciorogariu) utca 16. szám alatti telken egészen az Akadémia utcáig. Az új rész alapkövét 1872 nyarán tették le, augusztusban a falazásnál tartottak, októberben már az Akadémia utcai szárny második emeletén dolgoztak. Az egész iskolaépület 1873 márciusára került tető alá. A következő évre elkészült az új kétemeletes iskola, 1874 júniusában már csak a vasrácsos kerítés építése maradt hátra, amelyről azt írta az egyik napilap, hogy igen impozáns kinézést fog kölcsönözni az új épületnek.

*A Lévay-ház a Bémer téren. Fotó: Szűcs László


1874 őszén az addig jobbára csak dicsért iskolaépület egyre inkább a bírálat tárgyává vált. A Nagyvárad napilap vezércikkírója szerint. „Az lett volna hivatva, hogy kolosszális volta mellett legkiválóbb épülete legyen Nagyváradnak minden tekintetben; míg így, a mint föl van állítva, nem egyéb, mint egy monstrum! Fő hibája, hogy a százados általános szokás által megállapított építési modorral teljesen ellentétben van; amennyiben nem szembe néz az utczának fő részével, s a helyett, hogy homlokzatával állana a néző felé, illetlenül a lábait veti neki…” Még fokozta e hangulatkeltést az egyik névtelenségbe burkolózó jogakadémiai tanár, aki szerint: „Mily fönséges lehetett volna ezen épület goth stílu kivitel és ékesítés mellett az utczára fektetett homlokzatával, még most hosszabb, kurtább lábaival az utczának nyulva, annyira bántja a jó ízlést, hogy önkéntelenül fordul el tőle a szem; mert a 3 láb közül kettő még nyomorék is…” (Nagyvárad, 1874. november 29.)

Ma már csak mosolyogni lehet a korabeli heves bírálatokon, és nem tehetünk mást, mint hogy utólag is igazat adunk az iskola tervezőjének, akinek neve sajnálatos módon nem maradt fenn, mindössze annyit tudunk róla, hogy királyi mérnök volt. Csak a kivitelező Schloszarik József neve ismeretes. Hogy milyen is lehetett volna az iskola, ha a nagy tömegű épületet „megfordítva” helyezte volna el a tervező, ráadásul az utcafrontra építve, arról megbizonyosodhatunk, ha csak egy pillantást is vetünk az iskolaépület sportpályára néző hátsó homlokzatára. Nem segített volna azon még a neogótikus „ékítés” sem, arról nem is beszélve, hogy az egy klasszicizáló barokk templom, illetve rendház mellett nem is mutatott volna jól. Ma már ismeretes, hogy annak idején a magyar historizmust legtöbben csak a gótika újraálmodásában tudták elképzelni, innen fakad a premontrei tanár idegenkedése is a reneszánsz stílusjegyektől. Az építést követő évtizedben már egészen másképpen vélekedett K. Nagy Sándor is az iskoláról: „A zárda közvetlen szomszédságában s vele összeköttetésben egy pompás monumentális nagyságú épület áll, melynek kétemeletes két szárnya az utczára ér, egy emeletes középső szárnya pedig kevéssel hátra marad, hogy annál szebb és csinosabb legyen. Ez a kir. jogakadémia és gymnázium épülete.” (K. Nagy Sándor: Bihar-ország. II. 1885. 62. p.)


A szerző további írásai

1 / 3 arrow

impresszumszerzői jogok