kultúra
A 2010/6. számtól Várad folyóirat számai a www.varad.ro-n érhetőek el.

Gréczi-Zsoldos Enikő

Mocsáry Antal nógrádi költő verse 1826-ból

A történelmi Nógrád vármegyéhez kötődő íróink, költőink sorából kiemelkednek azok az alkotók, akiknek nevét és műveit az irodalmi kánon ismertté tette. Vannak azonban többen szerény palóc Parnasszusunkon, akiket az olvasóközönség nem vagy kevéssé ismer. Bocsári Mocsáry Antal neve is inkább szűkebb pátriánk, Nógrád megye közönsége előtt csenghet ismerősen, aki – Hont vármegyei születésűként – élete utolsó 30 évét egy kis palóc községben, Lapujtőn (ma Karancslapujtő) töltötte. A község a család birtokához tartozott; az apja kúriájában élve, kis birtokán gazdálkodva Mocsáry Antal nem zárkózott el az akkoriban dúló magyar nyelvi harcok, a kultúra, az irodalom ügyétől. Verselgetett, néhány írása a kor folyóirataiban meg is jelent. Mégis legnagyobb érdemeként a Nógrád vármegyéről írott, 1826-ban megjelent monográfiáját tartjuk számon, az elsőt ebben a sorban. Bozó Gyula, Salgótarjánban élő tanár helytörténeti pályamunkájában haladó szellemű íróként és felvilágosult gondolkodóként mutatja be első monográfusunkat. Teheti ezt azért, mert a jelentős kortárs írókkal tartván kapcsolatot, gondolkodásmódja, munkássága, nyelvhasználata, történetírói habitusa a kor irodalmi-művelődéstörténeti irányvonalában a modernséget tükrözte. Közhivatalt is vállalt, mint a korban oly jellemzően a nemesi származásúak: Nógrád vármegye főszolgabírája, főbiztosa, és több megyének táblabírája volt.

Lírai alkotásait ő maga sem tartotta nagyra, még ha nyomtatásban meg is jelentek azok. Monográfiája, a Nemes Nógrád Vármegyének Históriai, Geographiai és Statistikai Esmertetése című, hasonmás kiadásban 1982-ben megjelent munkája célját és műfaját tekintve nem áll közel az irodalmiassághoz. Megfogalmazásai, stílusa ellenben irodalmivá, szinte regényessé teszik. Hangja közvetlen. Nem a történetírásból ismert közvetett, tudós hangon szól hozzánk, hanem anekdotázva, érdeklődést felkeltve mutatja be az egykori Nógrád településeit, a birtokosokat, a vármegye szépségeit, látnivalóit; harmadik kötete a várak történetét tárja elénk, az utolsó kötet jeles nógrádi személyiségeknek állít emléket. Érzelmes ember, afféle költői lélek, mesél, regél, és miközben történelmet ír vagy bemutat egy-egy nógrádi települést, verselni támad kedve. A települések sorában, az alfabetikus rendben eljutunk Karancsberényhez, mikor is a szöveg műfajától elütően egy verset lát meg az olvasó. Ennek a magyar helységnek volt birtokosa gróf Berényi András, maga is tudós, több nyelven beszélő ember, aki emberségből, vitézségből, ahogy Balassi mondaná, a monográfus szerint példamutató, ezért megérdemli, hogy hamvaira verset faragjon egy poéta. „Én, a’ ki ezen sok érdemekkel teljes megélemedett Grófot élétében [sic!] is igaz szívvel tiszteltem, hallván tsendes halalát ezen gondolatimat írtam le szívemből” – olvasható az ajánlás és a propozíció a vers előtt a szerzőtől. Dicsőítő költemény, sírvers lehetne a műfaji besorolás alapján ez a 26, páros rímes sor. Gyakori stíluseszköze az enjambement és a költői kérdés. Gyakran érezzük azonban a bökvers-hatást, hiszen kétsoros igazságokat próbál megfogalmazni, igazi katarzist mégsem érzünk, még ha dicső halottról szólnak is a meghatni vágyó, érzelmes sorok.
Az archaikus szöveg azonban kincset rejt, nyelvi kuriózumot. Két sorát idézem:

„Halhatatlan lelke az idő’ trutzára
Él ’s felemelkedett örök Hazára!”

A trutzára szóalak mára elavult, német eredetű jövevényszó. A középfelnémet truz és a bajor-osztrák dialektusban meglévő trutz, illetve az irodalmi német nyelvben használt Trotz, Trutz főnév jelentése: ’dac, makacsság, ellenszegülés’. Az ebből képzett truccol ige a magyar nyelvben íróinktól is idézhető szövegrészletekben, a társalgási köznyelvben, irodalmi-elemző szövegekben, de a szlengben is előfordul. Csokonai Vitéz Mihály A muzsikáló szépség című versében így ír: „Truccol fülem a szememmel.” Móricz Zsigmond a Nyugat 1930. évi 8. számában is megjelent írásában, A nagy fejedelem címűben így beszélteti szereplőjét: „– Maga, kis szívem, truccol velem, s amellett mindent elvégez…” A Jókai-szótár jeles nyelvészekből álló szerkesztőbizottsága felveszi szócikként a trucc alakot – mint az író használt kifejezését – ’dac, makacsság’ értelemben. Garaczi László, kortársunk, a Jelenkorban megjelent Metaxa című írásában ekként fogalmaz: „kezed alá dolgozik vagy dacos, truccol, kritizál, lázad”. A Kortársban 2010 áprilisában megjelent szövegében Kelemen Lajos az alábbi szövegösszefüggésben használja az igét: „egy pillanatig sem truccol egymással a késő- és utómodernség”. Hoffmann Ottó a diáknyelv, az ifjúsági nyelv és a szleng szókincsét összegyűjtő szószedetében, a Mini-tini-szótárban is megtaláljuk a lexémát hasonló jelentésben.


A szerző további írásai

1 / 2 arrow

impresszumszerzői jogok