kritika
A 2010/6. számtól Várad folyóirat számai a www.varad.ro-n érhetőek el.

Kinde Annamária

Könyvlelő

Brauch Magda A vers megközelítése címmel tesz közzé verselemzéseket. A 168 oldalas kötet a Concord Media Jelen kiadásában jelent meg Aradon – vélhetően 2009-ben, mert a kiadás évszáma nem derül ki a könyvből –, az Irodalmi Jelen Könyvek sorozatban. A szerző a stilisztika doktora, kötetbe gyűjtött elemzései tanároknak és diákoknak egyaránt segítséget jelenthetnek, nem is szólva azokról az emberekről, akik csak úgy kedvtelésből szoktak verseket, illetve versekről olvasni. A könyvecskét forgatni kezdő és haladó költők számára sem érdektelen.
A szerzők, akiknek egy vagy több verse elemződik a kötetben: Janus Pannonius, Balassi Bálint, Vörösmarty Mihály, Petőfi Sándor, Arany János, Ady Endre, Juhász Gyula, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Tóth Árpád, Paul Verlaine, Áprily Lajos, Szabó Lőrinc, Illyés Gyula, József Attila, Radnóti Miklós, Weöres Sándor, Nagy László, Zbigniew Herbert, Kányádi Sándor, Szilágyi Domokos, Lászlóffy Aladár, Böszörményi Zoltán, Markó Béla, Egyed Péter, Beke Sándor, Fekete Vince, Jánk Károly, Sántha Attila, Demény Péter, László Noémi, Orbán János Dénes.
A kötet végén, A szerzőkről címmel, rövid életrajzokat is olvashatunk.

Haraszti Mária Maty Rógyina nagylábujja című regényében egy nyolcvanas évekbeli, Oroszországban töltött csereszemeszter emlékeit idézi fel. A korabeli levél- és naplórészekkel tűzdelt 138 oldalas regény a pozsonyi Median kiadónál jelent meg 2010-ben.
A kézirat elkészítéséhez Határon Túli Magyar Ösztöndíjat nyújtott a Magyar Kulturális Örökség Minisztériuma, valamint a Szlovák Irodalmi Alap.
„A lenti buliban ismerkedtek meg. Ila törökje aztán napokig koslat utána, ajándékokat hoz és végül megkéri a kezét.
– Meg vagy húzatva? – háborog Ila. – Két napja se ismerlek, egyáltalán nem ismerlek, nem is akarok semmiféle kapcsolatot, pláne távkapcsolatot.
– De táncoltunk, beszélgettünk és rám is mosolyogtál – érvel a török. – Tökéletesen megfelelsz feleségnek. Szép is vagy meg okos is.
– Meg pont úgy nézek ki, mint egy ázsiai nomád, sötét haj, bőr, sötét szem, nézz rám, ilyet otthon is találsz! – próbálja eltéríteni szándékától az egzotikus leányzó.
– De magyart nem! – mondja kétségbeesetten a török.
– Jesszusom, hát mért kell neked pont magyar?! Megszálltatok bennünket, nyúztatok, leigáztatok, utálunk minden törököt. Történelmileg! – sarkít Ila.
– Azok voltak a szép idők – révedezik a török. – Egyik ősöm onnan hozott feleséget. Azóta a családunkban minden férfi arra törekszik, hogy magyar feleséget szerezzen.”

Zsibói Gergely Napborulás címmel jelentetett meg novelláskötetet Salgótarjánban, a Palócföld könyvek sorozatban, a Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet kiadásában. A 148 oldalas kötet megjelenését támogatta a Nemzeti Kulturális Alap, Nógrád Megye Közgyűlése és a Jobbágy Károly Alapítvány.
„Szavaltatta, versenyre idomította, s Guszti minden tanári szót úgy vett, mintha kőtáblába volna vésve, éppen úgy, mint Athina a másik tanítvány, csak olyan mackós-kamaszos esetlenséggel, s míg Tinában győzelmet érlelt minden oltás, addig Guszti megragadt az őszintétlenül verset mondók középmezőnyében. Sokszor érezte magában parázslani ezt a bűnt Király: – Hagyd a maga hangján szólni! De aztán elütötte: – még nem érett meg.
Most, hogy végignézett a kihátráló kamaszon, fel is mentette magát, de amint a tanári szoba felé lépdelt, eszébe jutott, hogy immár tizenegyedikes, s hogy hetedikes kora óta tanítja, aki minap csak a válláig ért, s holnap már az érettségin faggatja. – Öt éve – szájában megsavanyodott a nyál –, jaj, már ötödik éve, hogy maga is kinőtt az egyetem padjából s lassacskán hozzá kell szelídülni a harmincadik évhez. Szinte belerúgott az ajtóba, úgy tört be a tanáriba. Pernyész Virág – kit a diáklelemény Penészvirággá sülylyesztett – összerezzent a csörtetésre.”

Szávai Attila prózakötete ugyancsak a Palócföld könyvek sorozatban jelent meg Salgótarjánban, 2009-ben, a Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet kiadásában. A 148 oldalas kötet megjelenését támogatta a Nemzeti Kulturális Alap, Nógrád Megye Közgyűlése és a Jobbágy Károly Alapítvány.
A Galkovics család mindennapjairól tudhatunk meg részleteket a szerző sajátos szemléletmódján átszűrve ebből a 160 oldalas kötetből, amelynek címe: Optikai tuning.
„Aztán egy reggel arra ébredtünk, hogy ülünk mindketten a nagytükör előtt, ami hátul a fészernél van a falnak támasztva, és mondja a Galkovics, nézd meg Ilonkám, így néz ki egy hamarosan családszociológiává váló vidéki pár. Nagyon vidéki, nagyon pár. Aztán ha minden jól megy, csinálhatjuk szépen a sok kis apródot, húzni tovább a vérvonalat, öntözni sok savanyú kisfröccsel a családfát. Bár, ha belegondolunk, folytatta a Galkovics még büszkébben, ha nagyon belejövünk, még a születési rátát is befolyásolhatjuk, produktíve, az országosat. Na, ezt nem nagyon értettem, de felvilágosított a Galkovics, hogy a születési ráta azzal kezdődik, hogy fejenként két kisfröccs, meg kergetés a kiskertben, közös lihegés a fal alatt, jó nagyot, fröcskölőst nevetni egymás arcába, aztán egymás szemébe nézni és somolyogni mint két falba vert tipli. Aztán állítólag minden a helyére kerül, szinte magától. Az uram szerint, ha akarunk, védekezhetünk is, noha szerinte nyugodtan beengedhetjük a macit a málnásba, képletesen értve. Megvan itt minden a tanyán, ami egy legkisebb Galkovicsnak kellhet, üres gumiabroncs az udvaron, kiégett traktor a kertben, döglött macska a kerítésen, szépen himbálja a szél.”

Lovász Krisztina Adélka szerint című novellafüzére a pozsonyi AB-ART Kiadónál jelent meg 2009-ben, 123 oldalon. A könyvtervet és az illusztrációkat Pernyés Bernadett jegyzi. A kötet megjelenéséhez egy magánszemély nyújtott segítséget.
„A jütlandiak bevett szokása, hogy hoznak magukkal saját szurkolótábort is. Sohasem hiányozhat Gunnar Idénmost, aki orgonafolkot játszik a szünetekben és az unalmasabb passzoknál, ezzel buzdítva kedvenc csapatát. Ez roppant módon idegesíti a tetétlenieket, akik viszont félkarú zongoraművészükkel vágnak vissza. Géza és Gunnar így szép kis műsort produkálnak a meccs végére, lejátszva saját repertoárjukat, mindenki nagy megelégedésére; a játékosok is két szurkolótáborra szakadnak: van, akinek az orgonafolk tetszik jobban, és vannak, akik a Liszt-tanítvány mellett állnak ki, hiszen fél karral sokkal nehezebb játszani. Az arra tévedő tudós ezt is feljegyezte, hogy nem elég, hogy a játékosok théta agyhullámokat bocsátanak ki, de azt sem lehet eldönteni, hogy most hangversenyen van az ember, vagy meccsen.”


A szerző további írásai

impresszumszerzői jogok