új szövegek
Új szövegek
A Várad szerzői körének első közlési felületévé kívánjuk tenni a rovatot. Egy-egy új kézirat, akár még nem is véglegesült szövegváltozat, vers, prózarészlet, tanulmány-vázlat néhány napig látható e helyen, hogy aztán a végleges publikációs helyet megtalálva átadja a helyét egy új szövegnek.
Gittai István
Részletek a Szertelen naplóból
Holdutánzó
Ahogyan nő a Hold,
és ahogyan elfogy,
úgy vágyódásom is
felduzzad, elapad,
felduzzad, elapad
irántad, s nem tudom,
hogy mi okból van így.
Bizony eme húzd meg,
ereszd meg nem játék,
s nem is meghódító
csatározás. Ami
közöttünk peng, rezeg,
talán a túlélés
alfája s ómegája.
Netán a hitegető
remény időnyerése?
Ahogyan nő a hold,
és ahogyan elfogy,
oly hévvel s lankadón
kajtatom titkaid
földön, égen, tovább,
mint a haszontalan
és zöldfülű kamasz,
s a gyagyás Donkihót.
Csoportos
Zsuzsának, Pistának, Vincének, Zoltánnak,
Attilának és a többieknek
Régen látott cimborák
megjöttek messziről,
üdén, heccelődve,
miként a víz s a kő.
Amiközben szomjunkat
oltogattuk serényen,
csapszék asszonyának
kellemében fürödtünk.
Oly öblös és tágas
ama megigéző
szempár és mosolya,
akárcsak az új uszoda.
Jól elfértünk benne,
és nem vettük zokon,
hogy nincsen vacsora.
– Ilyen az igazi
fehérnép – áradoztunk –,
szíve, bögye, fara,
fészke be tüneményes!
Majd még, még tovább ittunk
– ki sört, ki bort, ki párlatot,
ki buborékos vizet –,
s majdnem ölre mentünk
egy kamaszcsíny miatt.
Szépszavú csaplárosnénk
deli szentszéke előtt
meakulpát motyogva
vállára, kebelére
hajtottuk sorra üstökünk.
S megleltük békességünk
a kocsma kellős közepén.
Kukorék
Ó, ébredések, hajnalok varázsa!
Habár fenn pislákol még egy-két csillag,
s lenn az utcalámpa se aludt ki még,
a horizonton ott dereng a pír már.
Feketerigók egymásért fütyülnek.
Emlékeimben ha! kakaskukorék!
Mellre szívni jó a reggel bimbamát.
És kortyolgatni a mézes gyümölcsteát.
Megébredsz, köszöntesz, bögrémből iszol.
Én tőled és te tőlem gyönyörülsz.