palócföld
A 2010/6. számtól Várad folyóirat számai a www.varad.ro-n érhetőek el.

Szászi Zoltán

K. L. 120. – 40.

tüzet eszem a madarakkal
elég a torkom
elporladnak a szavak
korom
nem értenek meg
a ziháló
mozdonyok
ott tolatnak kimerült szívű
utcalányok nyögésére
tűzfalra néző halvány szentképek előtt
a madarak lenyelték a hangot
én rikoltok helyettük
fogom fejszém
háncs göndörül lábam elé
szép fehér húsú éjszaka
döntöm a tőkét
siránkozok
a fák tovább énekelnek
körém díszletté silányul a világ
ujjam lecsapom véráldozat
eszem húsom
iszom vérem
iszonyat magánya
ül le velem utolsó vacsorára
húsvét kereng
zöld ággal köszönget a part
kiráncigálták miniszoknyájukat a lányok
bámulok már bámulok
madarak után
úsznak harangok szavába mártva
a mise utáni cukrászdábamenést
ez
már az öregség jele
egy hiányos derék
kopott ízületek
vén pók nyiszereg így le szálán
miként létem naponta pereg
de nem jelent semmit
régi szeretőm elvitte az újvári vonat
Márta hajad…
persze Attilázol
bronz ajakat kívánsz vén fogatlan pofádra
a ló meghal, a madarak kirepülnek
száz év magány
vagy százhúsz
száz hús lóg
bordáid kampóin
negyvenszer négy évszakja
nem találkozhatunk
barnul a csont
egy se mondta így lesz
egy szerető se
csak a lovak tudják
a mozdonyok a kurvák
a fák ha dalt tanulnak széltől
ha feledik lombjukat
nocsak
egy percre sem hagyott el
lódenkabátod
zsebedben mezítelen kavics
vagy itt vagy ott
tüzet iszol parazsat vacsorálsz
felvarrod egy városra
bizarr hangulatod
ez már nem az öregség jele
őrangyalod is halott


A szerző további írásai

impresszumszerzői jogok